A MAGYARORSZÁGI TERMÉSZETVÉDELEM BOTANIKAI SZEMPONTÚ RÖVID TÖRTÉNETE
Általánosságban a természetvédelemről a történelem folyamán:
A természetvédelem kapcsán rögtön felmerülhet a kérdés, hogy miért is van szükség a természet védelmére? Hogy megértsük és érdemlegesen meg tudjuk válaszolni ezt az egyszerű kérdést, ahhoz vissza kell utaznunk az időben és felismerni egy különösen fontos tényezőt, az embert. Történetünk 3,5 milliárd éves, ekkora tehető az élővilág megjelenése a 4,6 milliárd éves Földön. Köztudott, hogy az ősidők folyamán számos, az élővilágot sújtó kipusztulási hullám jelentkezett, melyek okai igen eltérők (kisbolygó-becsapódás, fokozott vulkáni működés stb.).
Mindez megkérdőjelezhetné a természet védelmének szükségességét, hiszen élőlények sokasága tűnt el a Föld színpadáról az idők során. Hisszük vagy sem, de ma is épp egy ilyen kihalási hullám közepén vagyunk. Ugyanakkor ez a kihalási hullám más, mint a többi, mert ennek egyetlen felelős okozója pont az élővilág egy tagja: maga az ember. Tekintsünk vissza az őskorba, ahol már őseink nem egyszer a létszükségleteiket meghaladó mennyiségű zsákmányt ejtettek el. Az eszközök fejlődésével ezt mind hatékonyabban tudták végezni, továbbá úgy kezdtek tekinteni a ragadozó állatokra, mint riválisokra, melyek elveszik előle a megélést biztosító táplálékot, ezért pusztítandók. Így tehát a 30-40 ezer éve kezdődő fajpusztulás (mamut, óriás szarvas, erdei elefánt stb.) az ember számlájára írható. Történetünk folyamán elérkezünk az ókorhoz, ahol a tájátalakítás visszafordíthatatlan ökológiai katasztrófákat (pl. elsivatagosodás) idézett elő. A „sötét középkor” a természet számára is egyaránt sötét volt, hiszen az a felfogás uralkodott, hogy a „természet van az emberekért”, az az ember hasznára teremtetett, kizsákmányolása megszokott. Az újkorban mindaz felerősödve, nagyobb tömegeiben folytatódott, ami korábban elkezdődött: hatalmas erdőségek lettek egyenlők a pusztasággal, számtalan növény- illetve állatfaj kipusztulása írható fel az ember számlájára, de ami talán még ennél is keservesebb, az az, hogy ember embert irtott az új kontinens meghódításakor. Az iparosodással a környezetszennyezés és vele együtt a természet pusztítása soha nem látott méreteket öltött. A termelés megsokszorozásával sorra tűntek el például Észak-Amerika utolsó őserdői és ekkor váltak a prérik szántóföldekké. Szerencsére akadt olyan ember, aki már ekkor megkongatta a vészharangokat és céltudatosan a természet megóvásába kezdett. A tudatos természetvédelem kezdetét a Yellowstone Nemzeti Park 1872-es megalakulásától számítjuk. Habár ígéretes reményekkel indult a legújabb kor a természetvédelem kapcsán, ezek a remények gyorsan szertefoszlottak. Korunk embere bebizonyította, hogy képes még fokozni az eddig is mértéktelen természetpusztítást. Gondoljunk csak a megannyi életet követelő világháborúkra, melyek a természetet sem kímélték. Habár a természet pusztítása nem állt meg, de elkezdődött valami új, valami értékesnek tekintett mozgalom a természet kincseinek megőrzésére. Az egyre erősödő természetvédelmi mozgalom a politikát látványos lépésekre kényszerítette, melyek néha több, néha pedig kevesebb sikerrel jártak. Fontos megemlíteni, hogy sikerekről legfeljebb helyi szinten beszélhetünk, globális szinten szemlélve még rengeteg a tennivaló.
A magyarországi természetvédelem történetének alakulása
Az alábbiakban áttekintést szeretnénk nyújtani a magyarországi természetvédelem helyzetéről egészen a kezdetektől napjainkig. Nem célunk minden egyes morzsát felgöngyölíteni ennek
érdekében, csupán egy áttekintő képet szeretnénk nyújtani mindarról a sokszor igen nehézkes folyamatról és eseménysorról, mi több szerkezeti átalakulásokról, melyek a mai magyarországi természetvédelem alapköveit lerakták.
I. A természetvédelem története 1919-ig bezárólag:
– 18. század: a természet védelmének igénye kibontakozik. A kor embere ekkor kezdte észrevenni a maga körül zajló változásokat, főként a folyamatos, felerősödő fajpusztulást. Éppen ezért sokakban megfogalmazódik a természetvédelem igénye, bár konkrét cselekedet ennek érdekében még nem történik. A tudományos réteg szintén kiveszi szerepét a folyamatban, a tudósok példákkal támasztják alá a természet védelmének szükségességét. Franz Adam Waldstein 1790-ben hívja fel a felújítás nélküli erdőkihasználást és annak belátható következményeit.
– 1879. évi XXXI. törvény: az első önálló magyar erdőtörvény megszületése, melyben a véderdők szerepére kerül a hangsúly a természetes erdőállományok megóvásának érdekében. A törvénye emellett tiltásokat is egyaránt már tartalmazott, habár konkrét büntetés nélkül.
– 19. századi természetvédelmi jogszabályok: mindegyike ornitológiai behatás alatt áll, a madárvilág védelme már ekkor előtérbe került. Mindennek koordinálására jön létre a Magyar Királyi Ornitológiai Központ Hermann Ottó vezetésével. A természetvédelmi intézkedések botanikai kontextusban az idős fákra, facsoportokra, (különösen a különös alakúakra) irányulnak. Ekkor kerül továbbá kezdeményezésre bizonyos növények védelme: sulyom, nílusi tündérrózsa, törökpirosító, tiszafa. Már ekkor, 1875-ben megfogalmazódik az emberekben, hogy az akác, mint idegenhonos invazív növényfaj betelepítése mennyire káros a magyar flóra számára!
– 1905 – Sajó Károly: terveket és javaslatokat tesz védett természeti területek létrehozására. Mindezek az első próbálkozások a helyi, területi védelem megalapozására.
– 1906 – A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztálya tervszerű természetföldrajzi kutatásokba kezd, hogy felmérje, megismerje hazánk természeti kincseit, hogy később azok eredményes védelme megalapozható legyen.
– 1909-ben kerül sor az első növényfajok tényleges védelmére: tyúktaréj, cselling, sárgaliliom. A havasi gyopár pedig az első helyi védettséget élvező növény lesz a Liptói havasokban.
Védelmét már konkrét büntetés megadása alapozza meg, melyet az erdei értéktáblázat tartalmaz.
– 1914-ben kerül sor a szibériai pacsirtafű, mint az első törvényileg védett növényünk kihirdetésére.
II. A természetvédelem története 1920 és 1944 között:
– 1923. évi erdészeti igazgatás szabályozásról szóló törvény a természeti értékek őrzését az államerdészeti szervezetre bízza. Már ekkor gyors ütemben történik a természeti értékek számbavétele, melynek hatására 21 botanikai értelemben értékes terület védelmének kezdeményezése (pl. Bátorliget, Lesencetomaj, Kis-Szénás) történik meg.
– 1932-ben jelenik meg Kaán Károly – Természetvédelem és a természeti emlékek – az első átfogó hazai mű, mely a növényritkaságok védelmét szorgalmazta. A mű hatására felerősödik a még ismeretlen hazai tájak természeti értékeinek felkutatása, számbavétele: Nagyharsány – szársomlyói magyar kikerics, Nagykőrös – tartós és kései szegfű.
– 1935. év IV. törvény: elsőként meghatározza a tájvédelmi körzet, a természetvédelmi terület és az egyedi természeti érték fogalmát, továbbá lefekteti a védetté nyilvánítás szabályait, és közli a kiszabható büntetéseket.
– 1939-ben alakul meg az Országos Természetvédelmi Tanács, melynek hatásköre a koordináció, továbbá a javaslattevés. Közel 70 növényfaj védelmére történik ekkor javaslat, mely törvényi erőre sajnos ekkor még nem emelkedik. Ugyanakkor területi alapon történő védetté nyilvánítások történnek: Debreceni Nagyerdő egy része, csévharaszti borókás, Baláta-tó, Szársomlyó, soproni Szárhalmi-erdő.
III. A természetvédelem története 1945 és 1961 között:
– A 2. világháború idején: a természetvédelem ügye alábbhagy, kiemelendő változás nem történik a természet pusztítása mellett.
– 1952-ben kerül kinyilvánításra az első tájvédelmi körzet, a Tihanyi. Ez időben számtalan részletes természetvédelmi tanulmány lát napvilágot botanikai téren, melyek nem egyszer konkrét
feladatokat is megfogalmaznak a természet védelmének érdekében: pl. kiemelendő ’Csapody István – Sopron környék természetvédelmi múltja és feladatai’.
– 1961. évi VI. törvény és az 1961. évi 18. törvényerejű rendelet: különválasztja az erdőktől a természetvédelem ügyét. Megalakul az Országos Természetvédelmi Hivatal, mely követlenül a Minisztertanács ellenőrzése alatt áll, ezért annak működését nem egyszer megvalósítani kívánt gazdasági érdekek korlátozták. Ekkor történik meg az országos, illetve helyi jelentőségű védettségi kategóriák felállítása is.
IV. A természetvédelem története 1962 és 1971 között:
– Sajnos az Országos Természetvédelmi Hivatal nem hozza a várt eredményeket, a védetté nyilvánítások is megtorpannak.
– 1960-as, 1970-es években ugyanakkor nagy botanikusaink munkájukkal megalapozzák, szorgalmazzák a hazai veszélyeztetett növényfajok törvényi védelmét.
– 1970-ben Csapody István és Szodfridt István elkészíti a védelemre méltó növénytársulások listáját.
– 1975-ben Priszter Szaniszló, Kovács Margit, Csapody István, Szodfridt István kezdeményezi 525 növényfaj védelmét. Németh Ferenc pedig összeállítja Magyarország endemikus, pannon jellegű, reliktum és ritka növényfajainak névsorát.
– 1985-ben Csapody István az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal részére elkészíti ’Magyarország védelemre javasolt növényfajainak névsora’-t, mely 424 növényfajt tartalmaz.
– 1976-ban számos, főként gyűjtés által veszélyeztetett Somogy és Zala megyei növényfaj védettségben való részesítése történik meg, pl. kakasmandikó, lónyelvű- és szúrós csodabogyó,
csillagos nárcisz.
– 1981-ben további növényfajok védelmére kerül sor Zala megyében: osztrák zergevirág, magasszárú kocsord, zergeboglár, téltemető, illír sáfrány, henye boroszlán
V. A természetvédelem története 1971-től napjainkig:
– 22/1971. Kormányrendelet megteremti a lehetőséget nemzeti parkok alapítására, 1973-ban hazánk első nemzeti parkja, a Hortobágyi Nemzeti Park megalakul.
– 1971-ben kerül sor az első növény (erdélyi hérics) országos szintű védetté nyilvánítása élőhelyével együtt.
– 1974-ben megalakul a Magyar Madártani Egyesület, mint kiemelt természetvédelmi intézmény.
– 1976-ban Rakonczay Zoltán megalkotja a természetvédelem 15 évre szóló programját, melynek eredményeként a védett természeti területeink kiterjedése 1990-ig 600 ezer ha (ország területének 7%-a) lesz.
– 1977. évi 23. törvényerejű rendelet értelmében a természetvédelem és a környezetvédelem egyesítésével megalakul az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, majd 1979-ben pedig a hivatal regionális szervezetei, a környezet-és természetvédelmi felügyelőség jön létre.
– 1982. évi 4. számú törvényerejű rendelet megalapozza a védetté nyilvánítás szabályait, a védett természeti területek típusait, továbbá bevezeti a fokozottan védett kategóriát. Emellett a rendelet kiterjeszti a védettséget a faj minden egyedére és az egyed minden egyes részére. A védettséget élvező növényekkel kapcsolatban engedélyköteles tevékenységeket (gyűjtés, preparálás stb.) megnevezése történik. A jogerőre emelkedést követően 310 növénytaxon élvez védettséget, míg további 30 faj fokozottan védett besorolásba tartozik, hozzájuk eszmei érték rendelése történik. Botanikusaink által további ismeretterjesztő munkák látnak napvilágot a veszélyeztetett fajok védelmének érdekében. A magyar természetvédelem történetében fordulópont, hogy hazánk csatlakozik az 1973. március 3-án elfogadott Washingtoni egyezményhez, mely a veszélyeztetett vadonélő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmével foglalkozik.
– 1987-ben az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és az Országos Vízügyi Hivatal összeolvadásával létrejön a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, mint a természetvédelemért felelő intézmény.
– 1988-ban tovább emelkedik a védett és a fokozottan védett növényfajok száma.
– 1989-ben Rakonczay Zoltán szerkesztésében megjelenik a Vörös Könyv, mely a magyar flóra veszélyeztetett növényfajaiból ekkor 575 edényes növényt számlál. A rendszerváltás után ismételten szervezeti átalakítások történnek, a természetvédelem ügyét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium veszi át. Ezután új nemzeti parkok alapítása történik, 2000-re a védett területek nagysága eléri ország területének 10%-át.
– 1990-ben Magyarország csatlakozik az 1979. szeptember 19-i Berni egyezményhez, amely az európai vadon élő növények és állatok, továbbá azok természetes élőhelyeinek védelmével foglalkozó egyezmény.
– 1993-ban további növényfajok élveznek védettséget/fokozott védettséget és a védett növények hibridjei is a törvény erejénél fogva oltalom alatt állnak.
– 1996-ban létrejön az első önálló magyar természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény), amely bevezeti a természeti terület fogalmának, továbbá kimondja, hogy a természet védelme nem csak a védett területeken történik, valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár a törvény erejénél fogva védettséget élvez. A törvény meghatározza, hogy erdőfelújítás csak őshonos fafajokkal történhet, továbbá a védett fajok egyedei állami tulajdont képeznek. A természetvédelmi törvény értelmében a korábbi eszmei értéket a természetvédelmi érték váltja fel.
– 13/2001. évi KöM rendelet értelmében 78 mohafaj mellett 634 növény lesz védett, illetve 62 fokozottan védett. Ezt követően a 23/2005. évi rendelet szerint további 35 gomba- és 5 zuzmófaj is védettséget élvez.
– 2004-ben Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, mely természetvédelmi vonzattal egyaránt jár. A csatlakozást követően sorra kerül a Natura 2000 területek kihirdetése hazánk területén. A Natura 2000 területek az ország területének 20,6%-át teszik ki, melyek különleges természetmegőrzési és egyaránt különleges madárvédelmi területeknek számítanak.
– 22/2008 számú KvVM rendelet feloldja néhány, főként gyógyászati, illetve élelmezési célú növényfaj védelmét. A rendelet emellett az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajokat nevez meg. Számtalan esetben azonban problémák jelentkeznek a természetvédelmi területeken, melyek az osztatlan, közös tulajdoni struktúra és a jogszerűtlen, természetkárosító használatból erednek. A területhasználat kedvező feltételeinek biztosítása a Természetvédelmi Őrszolgálat és zöldhatóságok révén történik.
– 2010-ben az állami természetvédelem-irányítás a Környezetügyért Felelős Államtitkárság (Vidékfejlesztési Minisztérium) hatáskörébe kerül.
Forrás: Bartha Dénes – Természetvédelmi növénytan (Mezőgazda Kiadó, 2012) alapján