A Tavaszi mocsár Romániában, a Bihari szigethegységben található, Pádishoz közel, egy patakvölgyben.
Az Erdélyi-szigethegység Románia nyugati részének meghatározó hegytömbje, amelynek a közepén helyezkedik el a Pádisi karsztfennsík, a magyar-román határtól mindössze 100 km-re.
A Pádisi karsztfennsík a Bihar hegység, Erdély és Románia egyik legkülönlegesebb karsztvidéke, mivel a karsztjelenségek valamennyi változata megtalálható itt. Maga Pádis, amely egy gyephavasi tisztáson, helyezkedik el, gyakorlatilag régen pásztorszállásként működött, ma inkább kiépülő turisztikai központ. Az utóbbi 3-5 évben rohamosan fejlődik. Magassága 1282 m.
Exokarszt-jelenségek, cseppkőbarlangok, víznyelők és vízkeletek követik egymást: Csodavár, Aragyásza barlang, Eszkimó jégbarlang, Medve barlang, Fekete zsomboly és még sorolhatnánk a több, mint 20 kiépített pádisi túraútvonal egyedülálló látványosságait.
A 763-as út aszfalt burkolata Pádis központ után átvált erősen durva kőszórt minőségűre, innen csak terepjáróval ajánlatos tovább indulni. Viszont az aszfalt út végén meg lehet állni autóval, nem kiépített, de sokak által használt parkolóhelyen. Innen lehet továbbindulni gyalog a mocsár felé. Két lehetőségünk van. Vagy a kőszórt utat követjük, amelyik lefelé elég kényelmes, csak hosszabb, vagy a pásztorszállásoknál lesuhanunk a patak völgyébe (ez majd visszafelé lesz izzasztó).
A patakvölgyben aztán elérkezünk a mocsár bejáratához, a fa kilátóról megismerhető a hely, valamint egy információs tábla is ki van téve, de nem közvetlenül a patak mellé. A kilátóról érdemes körbe nézni, habár annyira nem magas és a mocsárba sem lehet belátni…de legalább van. Itt ajánlatos enni-inni és lepakolni a túrafelszerelést.
A mocsárba mindenképp gumicsizmában vagy vízálló magas szárú bakancsban menjünk be, mert nagyon cuppogós, süllyedős és egy sportcipő az első métereken megmerül! Sajnos ez a mocsár is folyamatosan töltődik fel és szárad, ezért a széleken már fenyő csemeték nőnek.
Bent a mocsárban magas a páratartalom, nyáron ez megterhelő lehet. A nedves mohán járva ,ég nehezebb a közlekedés. Van egy ösvény, de az néhol annyira ki van járva, hogy csizma-marasztaló mélyedések is vannak benne.
A mocsár egyébként természetvédelmi terület, az ösvényről letérni nem ajánlatos, szemetelni, csikket eldobni, növényeket elhozni, vagy bevinni tilos!
Több kis tó teszi változatossá a területet, amelyek alatt több méternyi vízréteg van, ezért a partjukon (ami tulajdonképpen csak moha, nem szárazföld) fokozottan kell vigyázni! Már a bevezető ösvény mentén lehet találkozni a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) kisebb-nagyobb csoportjaival. Nem nőnek nagyra és nyáron tiszta vörösek. Megtalálható méh itt a tőzegáfonya és a tőzegrozmaring is, amely mérgező növény!
Visszafelé már emelkedőn kell menni a parkolóig, jó kis kardio-túra. De a táj és az élmény kárpótol!