A Gutin földrajzi értelemben az Északkeleti-Kárpátok tagja, ahol a vulkáni működés a földtörténeti miocén kor közepén (kb. 14 millió éve) kezdődött, s a miocén vége felé (kb. 9 millió évvel ezelőtt) ért véget. A hosszú, s meg-megszakadó vulkáni működés során döntően andezites (intermedier, azaz közepes szilíciumdioxid-tartalmú) kőzetolvadék képződött, alárendelten pedig kicsit savanyúbb (magasabb szilíciumdioxid-tartalmú), dácitos jellegű is. A vulkanizmus csendesebb szakaszaiban lávafolyások és lávadómok képződtek, míg a hevesebb, robbanásos jellegű epizódokban piroklaszt-árak zúdultak le (ún. lávadóm-összeomlások) a felépítmények oldalain, piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzettesteket alakítva ki. A fent leírt magmás folyamatokat jelentős ércesedés is kísérte, amelyet már a rómaiak óta bányásznak a környéken (pl. Nagybánya, Felsőbánya, Kapnikbánya). A napjainkra már erősen lepusztult vulkáni felépítmények „maradványai” a Gutin 1400 m fölé nyúló (főcsúcs: Nagy-Gutin, 1443 m) főgerince mentén tanulmányozhatók a legkiválóbban, például egy kellemes gerinctúra keretében.
Az egykori ősvulkán lepusztult kráterperemén áll őrt a Gutin jelképének is számító ikonikus sziklamonstrum, a Kakastaréj (1438 m). Az andezit elnevezésű kiömlési magmás (effuzív) kőzet biotit-ásványokban dúsabb változatából (az ún. biotitandezitből) álló Kakastaréj egy hajdani magmabenyomulás (idegen kifejezéssel dájk) kipreparált maradványa. A dájk egy olyan nagyméretű szubvulkáni magmás test, amely keletkezése során a magma nem préselődik ki a felszínre, hanem csak belenyomul a mellékkőzetekbe, s azokban hűl/kristályosodik ki. A dájkot a kialakulása utáni eróziós folyamatok „hozzák” a felszínre a felette található kőzetek „leradírozásával”.
A Taurile Chendroaiei nevet viselő tőzegláp egy mocsaras terület, a Kakastaréj sziklái alatt. Kakastaréjtól visszajövünk az információs tábláig, ott térünk el jobbra, követve a táblán jelzett irányt. Egy rövid, 1km-es sétával elérjük a tőzeglápot. A láp területén két tavacskát is láthatunk. Az előzőleg meglátogatott tőzeglápokkal ellentétben (Mohos-tőzegláp, Nagy-tőzegláp, Lăptici-tőzegláp) itt nincs lepadolt ösvény, csak egy kis kilátó van készítve fából.
A tőzegmohás mocsárban több érdekességet is találunk. A tó környékén szép zöld, élő tőzegmoha nő bele a vízbe, a többi helyen a már tőzegesedett moha barna süppedős terepet alkot. A nyílt vízi és gödrösebb tocsogósabb részekhez nem szabad közel menni, mert egyrészt könnyen süllyed a vizes tőzeg, másrészt a tó lefelé tölcsérszerűen nyílik és több méter mély, sötét vizet rejt!
A mocsárban a tőzegmoha mellett tőzegeper, tőzegáfonya és Drosera rotundifolia (kereklevelű harmatfű) él. Egyes írások a D. intermedia-t is említik, mint itt élő növényfajt, de mi nem találtunk.
