A Fertő tó Magyarország északnyugati részén található. Az Ausztria és Magyarország határán fekvő szikes tó Közép-Európa 3. legnagyobb állóvize, melynek területe 309 km². Hosszúsága 35 km, legnagyobb szélessége 15 km, legkisebb szélessége 7 km. Mélysége a part mellett 50-60 cm, de a legmélyebb részeken sem éri el az 1,8 métert. A tó tengerszint feletti magassága 114 méter.
Ezen a vidéken 12 millió évvel ezelőtt a Pannon beltenger húzódott. A tó a jégkorszak végén a földkéregmozgások során jött létre, kb. 20 ezer évvel ezelőtt. A tó földtanilag a Kisalföldhöz tartozik, amely nyáron csapadékosabb és hűvösebb, mint az Alföld. Keleti partja a homokos síkságaival az Alföldre hasonlít. Északon a Lajta-hegység határolja, kelet felé síkság övezi, délen a Bozi-dombvidék húzódik mellette, nyugaton a Soproni-hegység szegélyezi. Különleges, hogy itt ezen a viszonylag kis területen különböző tájegységek találhatók meg: a szikes tó, a puszta, a dombság és a hegység. A Fertő tó éghajlatát délről mediterrán hatások érik, nyugatról óceáni légáramlatok befolyásolják, keleti partja azonban kontinentális.
A rómaiak idején Lacus Peiso volt a neve. Mai elnevezése ősi finnugor eredetű, amely szerint a “fertő” szó lapos, növényekben gazdag, sekély vizű tavat jelent. A tó a mai nevét sáros, mocsaras vize miatt kapta. A “fertő” szó a magyar nyelvben sekély, iszapos, kénhidrogénes állóvizet jelent.
Általában 100-120 évenként a tó vize teljesen eltűnik, kiszárad. A 19. század végén a kiszáradt medret felszántották és bevetették búzával és kukoricával. Házak és majorságok is épültek a mederben. Aztán a következő vízszintemelkedésnél a megművelt földek ismét víz alá kerültek, így a lakosság kénytelen volt elhagyni otthonát.
A Fertő tó környéke Magyarország legszelesebb vidékei közé tartozik. A szél a Fertő sekély vizét északról a déli partok felé nyomja. A sekély vízállás miatt egy furcsa jelenség figyelhető meg. Ha a szél több napig egy irányba fúj, akkor amerre fújja a vizet, ott magasabb lesz a vízszint, mint amerről fújja. Ez a tó ferde vízállása, amelyet a szél okoz. 1888-ban 81 cm vízszint különbséget mértek a tó déli és északi partja között.
A Fertő vidékének jellegzetes a növény- és az állatvilága. Európában egyedülállóak a különleges éghajlati- és talajviszonyai. A szikes talajon sókedvelő növények élnek: a kamilla, a sziki őszirózsa, a Fertő tavi mézpázsit, a sziksófű, a tengerparti kígyófű és a kisvirágú sziki pozdor. A part menti szikes gyepeken rackajuhok és szürkemarhák legelnek. A tó és közvetlen környéke Közép-Európa egyik legnagyobb madárrezervátuma és a költöző madarak vonulási fő útvonalának kedvelt pihenőhelye. Nagy számban költenek itt a vízi madarak: a nagykócsag, a nyári lúd, a vörös gém, a kanalas gém, a búbos vöcsök, a barna rétihéja és a barkós cinege. Madárvonulás idején sok énekesmadár pihen meg itt. Ilyenkor ritka madárfajok egyedeit is megfigyelhetjük: a vörösnyakú ludat, a réti sast és a vándorsólymot. A halak közül a süllő, a csuka, a garda és a nyurgaponty a jellemző. Nyaranta sok szitakötő is látható. A tó környéki dombokon szőlőművelés folyik, de gyümölcsöt is termesztenek a gazdák. A cseresznyevirágzás Weiden am See-ben a tavasz egyik legnagyobb ünnepe.
Forrás: ferto-to.hu, ferto-hansag.hu
Két alkalommal is volt szerencsém arra járni. A tó sekély és védett részein több rence faj is fellelhető….volt. Manapság egy giga-beruházás kezdődött a tó területén, így a jelenlegi helyzetet nem ismerem. Megtalált fajok: Utricularia vulgaris, U. australis, U minor vagy gibba (ez kérdéses, mert virágzatot nem tudtunk vizsgálni).
