NÖVÉNYHÁZAK – TÖRTÉNELEM ÉS ALAPFOGALMAK
Történelem – röviden
Már a római birodalomban is (I.e. 30 körül) használtak kezdetleges „növényházakat”, ahol vékonyra csiszolt ásványi (csillám) lapokkal fedett ágyásokban termesztették a különböző, hidegre érzékenyebb zöldségeket. Az első zöldség az uborka volt, amit egész évben termeszteni akartak Tiberius császár óhajára. Ekkor már melegágyat is készítettek, amelynek a hőjét állati trágyával biztosították. Ezt a módszert még ma is használják világszerte.
A növényházak iránti igény gyakorlatilag a nagy felfedezések idején merült fel, amikor a messzi földrészekről folyamatosan hozták haza a felfedezők a szebbnél-szebb és különlegesebb növényeket. Ezek a növények a legtöbb esetben a meleg égövi, trópusi területekről származtak, így az európai klímán nem maradtak volna életben hosszú távon. A másik jelentős igényt a nemesség részéről a versengés táplálta, mivel egy-egy narancsház (oranzséria) presztízskérdés volt akkoriban. Az első igazi narancsháznak nevezhető építmény, olasz reneszánsz mintára 1560. táján jelent meg Stuttgartban, Christof von Württembert herceg építette. Itt kézzel készített üvegtáblákból építették az épületet és nagy cserépkályhával fűtötték.
1599-ben Jules Charles francia botanikus tökéletesítette a Hollandiában, Leiden városban található üvegházat, amit akkoriban gyógynövény termesztésre használtak. Ez a ház volt a mai modern üvegházak elődje. Ebben már trópusi gyümölcsöket termesztettek.
Ezek a házak eleinte falazott szerkezetűek voltak rendes tetővel, nagy ablakokkal, majd öntöttvas elemek közé beépített üveglapokból építették, ezt felváltotta az acél. Az igazi üvegházaknak kétségkívül a viktoriánus Angliában volt a fénykoruk., miután eltörölték az ún. üvegadót, ami a 8-nál több ablakkal rendelkező épületeket sújtotta. Az angolok ló- és marhatrágya segítségével még ananászt is termesztettek!
A XIX. században sorra nőttek ki a nagy európai városokban ez egymásra licitáló hatalmas üvegházak. Hála az üveg és az acél ipari méretű gyártásának. Egyre karcsúbb tartószerkezetekkel és egyre nagyobb üvegtáblákkal sokkolták az akkori közönséget.
Magyarországon az első jelentősebb narancsház a gödöllői Grassalkovich kastély területén volt, amelyet 1735-ben kezdtek építeni.
Amerikában Bostonban építette az első üvegházat Mr. Andrew Faneuil gazdag kereskedő 1737-ben.
Japánban az első üvegházat 1880-ban építette Samuel Cocking brit kereskedő az általa odaszállított gyógynövények számára.
Miután az építőanyagok megfizethetővé váltak, a lakosság körében is kezdett elterjedni a növényházak építése. A hobbikertészek ezután jelentősebben járultak hozzá egy-egy nemesített növényfaj vagy hibrid létrehozásához.
Mára gazdasági- kutatási- és hobbi célokra sokféle szerkezeti megoldású növényházat lehet kapni, akár készre gyártva is. Az elképzeléseknek csak a hely és a pénztárca szab határt.
Hogyan működik?
Az üveglapokon átható napsugarak abszorbeálódnak, azaz elnyelődnek, majd a másik oldalon (belső) hőenergiaként szétoszlanak. Az ablaküvegek, valamint az egyes átlátszó műanyagok, fóliák a látható fény és az ehhez közeli infravörös tartomány számára fényáteresztőek, viszont az ultraviola és a hosszú hullámú infravörös sugárzást már nem engedik át. A belső térbe jutó napsugarakat az ott lévő tárgyak és növények elnyelik, hőenergiává alakítják. A fény visszaverődő része pedig elhagyja ezt a teret. A benti tárgyak hosszú hullámú hősugarakat bocsájtanak ki, amit az üveg szintén nem enged át, így bent marad, bentre verődik vissza, ezzel gerjesztve a benti hőt. Ezt nevezzük „üvegházhatásnak”. A folyamatot egyes gázok felgyorsíthatják, míg mások lassíthatják.
Ehhez az effektushoz nem kell feltétlenül egy egész ház. Elég egy megfelelő összetételű légkörrel rendelkező bolygó is. Ez a jelenség tapasztalható egy napon hagyott üvegpalackban, az autó szélvédője mögött, valamint egy gyepre leesett üvegdarab túloldalán is, ahol pl. elsárgul, majd elpusztul a fű. A figyelmes emberek ezt a jelenséget hamar észrevették, és alkalmazták is különböző formában, különböző megoldásokkal a kertészkedés és a lakóházak kiegészítő fűtésének területén is.
Tájolás, benapozás
Ahhoz, hogy a napfény energiáját maximálisan kihasználjuk, tudnunk kell, hogy milyen éghajlaton, milyen domborzati viszonyok között és milyen tájolásban fekszik a növényház részére kinézett hely. Magyarország az északi mérsékelt égövben fekszik. Ez az információ abból a szempontból lényeges, hogy behatárolja a maximális napos órák számát, valamint az éves hőmérséklet ingadozást és a napsugarak beesési szögét. Az ország domborzata változatos, a sík vidékektől a dombságon át a középhegységekig a jellemzőbb domborzati formák megtalálhatók a területén.
Magyarországon a déli területeken a legtöbb a napos órák száma, ami évi 2000 óra felett van. Ezzel szemben a nyugati és az északi területeken csak kb. 1800 óra. Ez a fénymennyiség egyenlőtlenül oszlik el az évben.
Értelemszerűen adódik, hogy a legtöbb napfényt a dél-kelet és dél-nyugat közé tájolt épülettel tudjuk befogni. Amennyiben csak észak-kelet és észak-nyugat felé néző növényházat tudunk elhelyezni, az is nagyszerű lehet, de kisebb hatásfokkal fog működni. Nagyban befolyásolhatja a hatásfokot a tető hajlásszöge is. Minél meredekebb a tető, annál kevesebb energia lesz a beeső napsugarakból, míg egy alacsonyabb hajlásszög esetén kedvezőbb fényhasznosítás történik.
A fénysugár horizonttal bezárt szögét nevezzük beesési szögnek. Ez a szög évszakok szerint változik. Nyáron magasabb, télen alacsonyabb.
A kisebb beesési szög kevesebb energiát is jelent. Így ha fűtött növényházban gondolkodunk, akkor mindenképp az dél felé tájolt elhelyezés lesz a költséghatékonyabb.
A kertészek (legyen az hivatásos vagy hobbi) mindig arra törekszenek, hogy a legkevesebb energia hozzáadásával tartsák fent a növényházukat. Ez sarkalatos pont már a tervezési időszakban.
Forrás:
wikipedia, mek.oszk.hu, met.hu, enfo.agt.bme.hu, Üvegházak – Gyakorlati tanácsadó (Könyv) – Jörn Pinske