Bejelentkezés

Login to your account

Username *
Password *
Emlékezzen rám

Vízteszt - vezetőképesség mérés

 

 Írta: Rácz-Pintér Sándor

Rovaremésztő növényeink alacsony tápanyag tartalmú talajokon élnek, ezért számukra csekély oldott anyag cserépbe juttatása is káros. A gyökérzóna sótartalmát tápelemek és káros elemek együttesen képezik. Az oldott sók a vízben ionok formájában fordulnak elő, ilyenek a Kálium, Nátrium, Ammónium, Kálcium, Magnézium, Vas, Mangán, Klorid, Nitrit, Nitrát stb. A nem megfelelő öntözővíz hatására gyorsan felhalmozódnak a káros anyagok, leromlik a közeg szerkezete, valamint a növények számára ezek mérgezőek lehetnek. A csapvíz sótartalma ötvenszerese is lehet az esővízének, ezért nem csoda, ha gyorsan a növény pusztulásához vezet használata. Honnan tudhatjuk, hogy a begyűjtött esővizünk elég tiszta vagy, hogy a boltban vett ioncserélt víz valóban megbízható számunkra?

Vizek minőségének ellenőrzésére gyakran használják az elektromos vezetőképesség (electrical conductivity – EC) mérést. Az EC meghatározása azon alapszik, hogy az oldott sók az elektromosságot vezetik, mértékegysége a mS/cm (milliszimensz/cm) és µS/cm (mikroszimensz/cm).

Nem csak kertészeti és víz laborok végeznek ilyen meghatározást, hanem sok zöldség és dísznövény termesztő is rendszeresen ellenőrzi a kijuttatott tápoldat töménységét. Körülbelül tízezer forintért vehetünk egy kézi műszert, mellyel például saját talajkeverékünket is leellenőrizhetjük.

A következő táblázatban saját méréseim alapján láthatjuk a különböző eredetű vizek közötti különbségeket:

Csapvíz

0,5-0,8 mS/cm

Fúrtkút

0,5-1,5 mS/cm

Boltban kapható ioncsrélt víz

<0,005 mS/cm

RO víztisztító

0,05-0,08 mS/cm

Esővíz, hólé

0,02-0,05 mS/cm

Forralt csapvíz

0,45-0,8 mS/cm

 

Az így elvégzett mérésekből az is kiderül, hogy a forralás jelentéktelen mértékben csökkentette az oldott anyag tartalmat, mivel csak a kalcium- és magnéziumionok egy része csapódott ki. Sőt forrástól számított tízedik perctől a töménység nőni is kezdett.

Ez a módszer alkalmazható talajkeverékek, tőzeg, kókuszrost helyszíni ellenőrzésére is. A vizsgálatot öt rész ioncserélt víz és egy rész termesztő közeg egy percig összerázott oldatában mérjük. Az így kapott érték a sokunk állttal használt, jó minőségű tőzegnél igen alacsony <0,100 mS/cm, viszont gyengébb minőségűeknél sokkal magasabb akár 1,00 mS/cm is lehet.

Ez a módszer szintén hasznos kókuszrostoknál, melyeknél elég magas összes sótartalmat mérhetünk (1,00-2,00 mS/cm). Átmosásukat addig végezzük amíg ez az érték le nem csökken 0,200 mS/cm alá.

 

Rovaremésztő növényeinknél törekednünk kell a minél alacsonyabb értékekre, ha mészmentes homokot teszünk keverékünkbe, akkor is tartanunk kell a natúr tőzegnél mérteket. A jól gondozott növények talajánál ez az érték nem nő, megközelítőleg állandó a tenyészidő folyamán.