Magyar Rovaremésztő Növény Természetvédő Társaság
MaRoN TT - Hivatalos honlap

Pinguicula

Hízókák.

Élőhely:

A hízóka (Pinguicula) a ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és a rencefélék (Lentibulariaceae) családba tartozó nemzetség. Magyarországon, de az északi mérsékelt övön elterjedt, honos növény, a legtöbb fajt azonban Közép-Amerikában, Mexikóban találjuk.

A hízókák elterjedési térképe

Két csoportjukat különböztetjük meg: a mérsékelt övi és a trópusi (mexikói) hízókákat.

Magyarországon a P. vulgaris még egyetlen élőhelyen, a soproni Tómalom mocsaras részén megtalálható. Fokozottan védett!

P. vulgaris Sopron mellett (2015.)

A P. alpina kipusztult, de a Kárpátok magas hegyein sok élőhelye megmaradt.

P. alpina a Radnai hegyekben, Romániában. (2022.)
P. alpina a Fogasasi hegyekben, Romániában (2022.)

Ültetőközeg:

A hízókák nevelését tekintve alapvetően két csoportot különböztethetünk meg: a mérsékelt égövi és a mexikói hízókákat. A legtöbb kereskedésben kapható hízóka a mexikói hízókák közé tartozik, mérsékelt égövi fajokkal inkább csak haladó gyűjtők találkoznak.

Ültetőközegnek ebben az esetben is használható a tápanyagmentes Novobalt tőzeg, amelyek különféle kiszerelésekben (2 litertől felfelé) lehet kapni minden jobb kertészetben, de nagyobb áruházakban is. A boltban kapható növények ebben is szépen megélnek. Ha viszont szeretnénk, hogy a hízókák tényleg jól érezzék magukat, akkor számukra ez a savanyú ültetőközeg nem a legjobb választás. Eredeti élőhelyükön sokszor mészkőfalak repedéseiben, mohákba kapaszkodva élnek, ezért egy kavicsos az ültetőközeg a jó választás a számukra.

Egy egyszerű keverék receptje: tőzeg – homok (homokozóból) – apró kavics (1-3 mm nagyságú sóder) 1:1:1 arányú keveréke. A virágföld, orchideaföld vagy tápoldattal-, műtrágyával kezelt ültetőközegek nem felel meg, ezekben a növény rövid idő elpusztul, mert ezekben sok a szerves tápanyag.

Öntözés:

Ha eső-, desztillál- vagy minden nagyobb áruházban, barkácsboltban kapható, illat- és egyéb adalékanyagtól mentes ioncserélt vizet használunk biztos, hogy nem követünk el hibát. A mexikói hízókák esetében azonban használhatunk egyszerű csapvizet is, hiszen élőhelyükön is meszes a környezetük, így a csapvíz sem okoz semmi problémát. A fentieken kívül használható még reverz ozmózissal előállított víz, amelyet sokszor akvarisztikai üzletekből lehet beszerezni. A cserepek alatt folyamatosan állhat 1-2 ujjnyi víz. A mexikói hízókák élőhelyén, télen csak nagyon kevés csapadék esik, ezért a téli időszakban akár teljesen ki is száradhat a talajuk, de akkor sem követünk el hibát, ha csak éppen nedvesen tartjuk az ültetőközeget.

Cserép:

A hízókák mérete eléggé változatos, de ha egy 8-10 cm átmérőjű cserepet választunk, akkor nem lesz vele sokáig problémánk. A cserép anyaga legyen műanyag, az égetett cserép lassan átengedi a vizet ezért idővel csúnya lesz, továbbá különféle anyagok oldódhatnak ki belőle, ami káros lehet a növényre (különösen, ha már korábban használt cserépről van szó). A fém edények ugyancsak nem jöhetnek szóba, mert a fémek lassan kioldódnak az edényből.

Elhelyezés:

A rovaremésztő növények alapvetően nem szobanövények, így a hízókák sem. A legjobb, ha a szabadban tudjuk nevelni, ahol a növények erősek, betegségekkel szemben ellenállóak lesznek és nem utolsó sorban, maguk intézhetik a rovarok elfogását. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor keressünk egy lehetőleg északi vagy egy keleti fekvésű ablakot és neveljük az ablakpárkányon.

Fény:

Eredeti élőhelyén olyan sziklafalakon élnek a mexikói hízókák, amelyek észak felé néznek. Emiatt közvetlen napfény sosem éri a növényeket.

Ezért olyan helyet keresünk a számára, ahol világos van, de a nap még rövid időre sem süti őket. A napsütés hatására a levelek néhány óra alatt elveszítik nedvesség tartalmukat, fonnyadtak, halvány barnák lesznek. Ha csak kicsit sérül a növény, akkor túléli, de ha a közepe is ilyen, akkor valószínűleg elpusztul.

Etetés, tápoldatozás:

A növényeket nem szabad tápoldatozni, lombtrágyázni stb., ez a pusztulásukat okozza. Alapvetően etetni sem javasoljuk a növényeket, de a kizárólag szobában nevelt növényeknek alkalmanként (1-2 havonta) adhatunk kisebb darab (néhány milliméteres) lemezes haltápot. A kevesebb több elvet kövessük, azaz mindig csak 1-2 levélre tegyünk egy két kis darab haltápot. A hirtelen kapott sok tápanyag miatt a növény elpusztulhat. Embereknek szánt élelmiszert ne adjunk a növényeknek.

Teleltetés:

A mexikói hízókák Közép-Amerikában élnek, ahol a téli időszakban a hőmérséklet csak kicsit esik vissza a nyári hónapokhoz képest. Teleltetni ezért ezeket a növényeket nem kell. Télen gondoskodjunk a megfelelő fényről, mindenképp tegyük egy északi fekvésű ablakba a növényeket vagy használjunk mesterséges megvilágítást. A téli időszakban ne locsoljuk a növényeket, elég, ha csak éppen nedves a talajuk. Télen ne etessük a növényeket.

A mérsékelt övi hízókák télen pihennek, telelőrügybe húzódnak vissza és kibírják a -10, -20 fokos hidegeket is a természetben, sokszor több 10 centis hó alatt. Otthon tartsuk hűvös, fűtetlen helyen télen, max. +10 fok legyen a helyiségben, ha épületben teleltetjük. Ne tocsogjon a növény, csak épp legyen nedves a talaja.

Vásárlás:

Ma már minden nagyobb kertészetben (Oázis, New Garden stb.) kapható hízóka, de sokszor nagyobb áruházakban, barkácsboltokban is árusítanak. A legtöbb dísznövény kiállításon is vásárolhatunk növényeket. Ezek a növények szinte kizárólag mexikói fajok vagy mexikói fajok hibridjei, ezt vegyük figyelembe. Mindig csak egészséges, kártevőktől, penésztől mentes növényeket vásároljunk. A boltban vásárolt növényeket ültessük át, ha csak lehet, mert a bolti eladók sokszor nincsenek tisztában vele, hogy tápanyagmentes ültetőközegben kell nevelni a növényeket. Sok boltban ugyanúgy tápoldatozzák, mint a többi növényt, ez viszont idővel a pusztulásukat okozza. A hízókák átültetése során legyünk óvatosak, a levelek színét (felső részét) ne érintsük meg, mert a levelek színén lévő apró mirigyek csak egyszer használatosak esetükben.

Pinguicula alap fajok:

Pinguicula acuminata

Pinguicula agnata

Pinguicula agnata var. tamaulipensis see P. pilosa

Pinguicula albida

Pinguicula algida

Pinguicula alpina

Pinguicula antarctica

Pinguicula apuana

Pinguicula australandina

Pinguicula balcanica

Pinguicula balcanica subsp. pontica

Pinguicula balcanica var. tenuilaciniata

Pinguicula barbata

Pinguicula benedicta

Pinguicula bissei

Pinguicula bohemica

Pinguicula caerulea

Pinguicula caerulea f. leucantha

Pinguicula calderoniae

Pinguicula calyptrata

Pinguicula caryophyllacea

Pinguicula casabitoana

Pinguicula caudata see P. moranensis var. caudata

Pinguicula chilensis

Pinguicula chuquisacensis

Pinguicula clivorum

Pinguicula colimensis

Pinguicula conzattii

Pinguicula corsica

Pinguicula corsica f. pallidula

Pinguicula crassifolia

Pinguicula crenatiloba

Pinguicula crystallina

Pinguicula crystallina subsp. hirtiflora

Pinguicula cubensis

Pinguicula cyclosecta

Pinguicula debbertiana

Pinguicula ehlersiae

Pinguicula ehlersiae var. albiflora

Pinguicula elizabethiae

Pinguicula elongata

Pinguicula emarginata

Pinguicula esseriana

Pinguicula filifolia

Pinguicula fiorii

Pinguicula flos-mulionis See P. moranensis f. flos-mulionis

Pinguicula fontiqueriana

Pinguicula gigantea

Pinguicula gracilis

Pinguicula grandiflora

Pinguicula grandiflora f. asturiensis

Pinguicula grandiflora f. chionopetra

Pinguicula grandiflora f. pallida

Pinguicula grandiflora subsp. reuteri

Pinguicula grandiflora subsp. rosea

Pinguicula greenwoodii

Pinguicula gypsicola

Pinguicula habilii

Pinguicula hemiepiphytica

Pinguicula heterophylla

Pinguicula hintoniorum

Pinguicula hirtiflora see P. crystallina subsp. hirtiflora

Pinguicula ibarrae

Pinguicula imitatrix

Pinguicula immaculata

Pinguicula infundibuliformis

Pinguicula involuta

Pinguicula ionantha

Pinguicula jackii

Pinguicula jaraguana

Pinguicula jarmilae see P. chuquisacensis

Pinguicula jaumavensis

Pinguicula jorgehintonii

Pinguicula kondoi

Pinguicula laueana

Pinguicula lavalvae

Pinguicula laxifolia

Pinguicula leptoceras

Pinguicula lignicola

Pinguicula lilacina

Pinguicula lippoldii

Pinguicula lithophytica

Pinguicula longifolia

Pinguicula longifolia subsp. caussensis

Pinguicula longifolia subsp. dertosensis

Pinguicula longifolia subsp. longifolia f. pinetensis

Pinguicula longifolia subsp. reichenbachiana

Pinguicula louisii see P. crystallina subsp. hirtiflora

Pinguicula lusitanica

Pinguicula lutea

Pinguicula lutea f. alba

Pinguicula macroceras

Pinguicula macroceras subsp. nortensis

Pinguicula macrophylla

Pinguicula mariae

Pinguicula martinezii

Pinguicula medusina

Pinguicula megaspilaea

Pinguicula mesophytica

Pinguicula mirandae

Pinguicula moctezumae

Pinguicula moranensis

Pinguicula moranensis f. flos-mulionis

Pinguicula moranensis f. orchidioides

Pinguicula moranensis var. alba

Pinguicula moranensis var. caudata

Pinguicula moranensis var. mexicana

Pinguicula moranensis var. neovolcanica

Pinguicula moranensis var. roseii

Pinguicula moranensis var. superba

Pinguicula mundi

Pinguicula nahuelbutensis

Pinguicula nevadensis

Pinguicula nivalis

Pinguicula oblongiloba

Pinguicula orchidioides

Pinguicula parvifolia

Pinguicula pilosa

Pinguicula planifolia

Pinguicula poldinii

Pinguicula potosiensis

Pinguicula primuliflora

Pinguicula pumila

Pinguicula pumila var. buswellii

Pinguicula pygmaea

Pinguicula ramosa

Pinguicula rectifolia

Pinguicula reticulata

Pinguicula rotundiflora

Pinguicula sehuensis

Pinguicula sharpii

Pinguicula spathulata

Pinguicula stolonifera

Pinguicula submediterranea

Pinguicula takakii

Pinguicula toldensis

Pinguicula utricularioides

Pinguicula vallis-regiae

Pinguicula vallisneriifolia

Pinguicula variegata see P. spathulata

Pinguicula villosa

Pinguicula vulgaris

Pinguicula vulgaris f. albida

Pinguicula vulgaris f. bicolor

Pinguicula zecheri