Hízókák.
Élőhely:
A hízóka (Pinguicula) a ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és a rencefélék (Lentibulariaceae) családba tartozó nemzetség. Magyarországon, de az északi mérsékelt övön elterjedt, honos növény, a legtöbb fajt azonban Közép-Amerikában, Mexikóban találjuk.
Két csoportjukat különböztetjük meg: a mérsékelt övi és a trópusi (mexikói) hízókákat.
Magyarországon a P. vulgaris még egyetlen élőhelyen, a soproni Tómalom mocsaras részén megtalálható. Fokozottan védett!
A P. alpina kipusztult, de a Kárpátok magas hegyein sok élőhelye megmaradt.
Ültetőközeg:
A hízókák nevelését tekintve alapvetően két csoportot különböztethetünk meg: a mérsékelt égövi és a mexikói hízókákat. A legtöbb kereskedésben kapható hízóka a mexikói hízókák közé tartozik, mérsékelt égövi fajokkal inkább csak haladó gyűjtők találkoznak.
Ültetőközegnek ebben az esetben is használható a tápanyagmentes Novobalt tőzeg, amelyek különféle kiszerelésekben (2 litertől felfelé) lehet kapni minden jobb kertészetben, de nagyobb áruházakban is. A boltban kapható növények ebben is szépen megélnek. Ha viszont szeretnénk, hogy a hízókák tényleg jól érezzék magukat, akkor számukra ez a savanyú ültetőközeg nem a legjobb választás. Eredeti élőhelyükön sokszor mészkőfalak repedéseiben, mohákba kapaszkodva élnek, ezért egy kavicsos az ültetőközeg a jó választás a számukra.
Egy egyszerű keverék receptje: tőzeg – homok (homokozóból) – apró kavics (1-3 mm nagyságú sóder) 1:1:1 arányú keveréke. A virágföld, orchideaföld vagy tápoldattal-, műtrágyával kezelt ültetőközegek nem felel meg, ezekben a növény rövid idő elpusztul, mert ezekben sok a szerves tápanyag.
Öntözés:
Ha eső-, desztillál- vagy minden nagyobb áruházban, barkácsboltban kapható, illat- és egyéb adalékanyagtól mentes ioncserélt vizet használunk biztos, hogy nem követünk el hibát. A mexikói hízókák esetében azonban használhatunk egyszerű csapvizet is, hiszen élőhelyükön is meszes a környezetük, így a csapvíz sem okoz semmi problémát. A fentieken kívül használható még reverz ozmózissal előállított víz, amelyet sokszor akvarisztikai üzletekből lehet beszerezni. A cserepek alatt folyamatosan állhat 1-2 ujjnyi víz. A mexikói hízókák élőhelyén, télen csak nagyon kevés csapadék esik, ezért a téli időszakban akár teljesen ki is száradhat a talajuk, de akkor sem követünk el hibát, ha csak éppen nedvesen tartjuk az ültetőközeget.
Cserép:
A hízókák mérete eléggé változatos, de ha egy 8-10 cm átmérőjű cserepet választunk, akkor nem lesz vele sokáig problémánk. A cserép anyaga legyen műanyag, az égetett cserép lassan átengedi a vizet ezért idővel csúnya lesz, továbbá különféle anyagok oldódhatnak ki belőle, ami káros lehet a növényre (különösen, ha már korábban használt cserépről van szó). A fém edények ugyancsak nem jöhetnek szóba, mert a fémek lassan kioldódnak az edényből.
Elhelyezés:
A rovaremésztő növények alapvetően nem szobanövények, így a hízókák sem. A legjobb, ha a szabadban tudjuk nevelni, ahol a növények erősek, betegségekkel szemben ellenállóak lesznek és nem utolsó sorban, maguk intézhetik a rovarok elfogását. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor keressünk egy lehetőleg északi vagy egy keleti fekvésű ablakot és neveljük az ablakpárkányon.
Fény:
Eredeti élőhelyén olyan sziklafalakon élnek a mexikói hízókák, amelyek észak felé néznek. Emiatt közvetlen napfény sosem éri a növényeket.
Ezért olyan helyet keresünk a számára, ahol világos van, de a nap még rövid időre sem süti őket. A napsütés hatására a levelek néhány óra alatt elveszítik nedvesség tartalmukat, fonnyadtak, halvány barnák lesznek. Ha csak kicsit sérül a növény, akkor túléli, de ha a közepe is ilyen, akkor valószínűleg elpusztul.
Etetés, tápoldatozás:
A növényeket nem szabad tápoldatozni, lombtrágyázni stb., ez a pusztulásukat okozza. Alapvetően etetni sem javasoljuk a növényeket, de a kizárólag szobában nevelt növényeknek alkalmanként (1-2 havonta) adhatunk kisebb darab (néhány milliméteres) lemezes haltápot. A kevesebb több elvet kövessük, azaz mindig csak 1-2 levélre tegyünk egy két kis darab haltápot. A hirtelen kapott sok tápanyag miatt a növény elpusztulhat. Embereknek szánt élelmiszert ne adjunk a növényeknek.
Teleltetés:
A mexikói hízókák Közép-Amerikában élnek, ahol a téli időszakban a hőmérséklet csak kicsit esik vissza a nyári hónapokhoz képest. Teleltetni ezért ezeket a növényeket nem kell. Télen gondoskodjunk a megfelelő fényről, mindenképp tegyük egy északi fekvésű ablakba a növényeket vagy használjunk mesterséges megvilágítást. A téli időszakban ne locsoljuk a növényeket, elég, ha csak éppen nedves a talajuk. Télen ne etessük a növényeket.
A mérsékelt övi hízókák télen pihennek, telelőrügybe húzódnak vissza és kibírják a -10, -20 fokos hidegeket is a természetben, sokszor több 10 centis hó alatt. Otthon tartsuk hűvös, fűtetlen helyen télen, max. +10 fok legyen a helyiségben, ha épületben teleltetjük. Ne tocsogjon a növény, csak épp legyen nedves a talaja.
Vásárlás:
Ma már minden nagyobb kertészetben (Oázis, New Garden stb.) kapható hízóka, de sokszor nagyobb áruházakban, barkácsboltokban is árusítanak. A legtöbb dísznövény kiállításon is vásárolhatunk növényeket. Ezek a növények szinte kizárólag mexikói fajok vagy mexikói fajok hibridjei, ezt vegyük figyelembe. Mindig csak egészséges, kártevőktől, penésztől mentes növényeket vásároljunk. A boltban vásárolt növényeket ültessük át, ha csak lehet, mert a bolti eladók sokszor nincsenek tisztában vele, hogy tápanyagmentes ültetőközegben kell nevelni a növényeket. Sok boltban ugyanúgy tápoldatozzák, mint a többi növényt, ez viszont idővel a pusztulásukat okozza. A hízókák átültetése során legyünk óvatosak, a levelek színét (felső részét) ne érintsük meg, mert a levelek színén lévő apró mirigyek csak egyszer használatosak esetükben.
Pinguicula alap fajok:
Pinguicula acuminata
Pinguicula agnata
Pinguicula agnata var. tamaulipensis see P. pilosa
Pinguicula albida
Pinguicula algida
Pinguicula alpina
Pinguicula antarctica
Pinguicula apuana
Pinguicula australandina
Pinguicula balcanica
Pinguicula balcanica subsp. pontica
Pinguicula balcanica var. tenuilaciniata
Pinguicula barbata
Pinguicula benedicta
Pinguicula bissei
Pinguicula bohemica
Pinguicula caerulea
Pinguicula caerulea f. leucantha
Pinguicula calderoniae
Pinguicula calyptrata
Pinguicula caryophyllacea
Pinguicula casabitoana
Pinguicula caudata see P. moranensis var. caudata
Pinguicula chilensis
Pinguicula chuquisacensis
Pinguicula clivorum
Pinguicula colimensis
Pinguicula conzattii
Pinguicula corsica
Pinguicula corsica f. pallidula
Pinguicula crassifolia
Pinguicula crenatiloba
Pinguicula crystallina
Pinguicula crystallina subsp. hirtiflora
Pinguicula cubensis
Pinguicula cyclosecta
Pinguicula debbertiana
Pinguicula ehlersiae
Pinguicula ehlersiae var. albiflora
Pinguicula elizabethiae
Pinguicula elongata
Pinguicula emarginata
Pinguicula esseriana
Pinguicula filifolia
Pinguicula fiorii
Pinguicula flos-mulionis See P. moranensis f. flos-mulionis
Pinguicula fontiqueriana
Pinguicula gigantea
Pinguicula gracilis
Pinguicula grandiflora
Pinguicula grandiflora f. asturiensis
Pinguicula grandiflora f. chionopetra
Pinguicula grandiflora f. pallida
Pinguicula grandiflora subsp. reuteri
Pinguicula grandiflora subsp. rosea
Pinguicula greenwoodii
Pinguicula gypsicola
Pinguicula habilii
Pinguicula hemiepiphytica
Pinguicula heterophylla
Pinguicula hintoniorum
Pinguicula hirtiflora see P. crystallina subsp. hirtiflora
Pinguicula ibarrae
Pinguicula imitatrix
Pinguicula immaculata
Pinguicula infundibuliformis
Pinguicula involuta
Pinguicula ionantha
Pinguicula jackii
Pinguicula jaraguana
Pinguicula jarmilae see P. chuquisacensis
Pinguicula jaumavensis
Pinguicula jorgehintonii
Pinguicula kondoi
Pinguicula laueana
Pinguicula lavalvae
Pinguicula laxifolia
Pinguicula leptoceras
Pinguicula lignicola
Pinguicula lilacina
Pinguicula lippoldii
Pinguicula lithophytica
Pinguicula longifolia
Pinguicula longifolia subsp. caussensis
Pinguicula longifolia subsp. dertosensis
Pinguicula longifolia subsp. longifolia f. pinetensis
Pinguicula longifolia subsp. reichenbachiana
Pinguicula louisii see P. crystallina subsp. hirtiflora
Pinguicula lusitanica
Pinguicula lutea
Pinguicula lutea f. alba
Pinguicula macroceras
Pinguicula macroceras subsp. nortensis
Pinguicula macrophylla
Pinguicula mariae
Pinguicula martinezii
Pinguicula medusina
Pinguicula megaspilaea
Pinguicula mesophytica
Pinguicula mirandae
Pinguicula moctezumae
Pinguicula moranensis
Pinguicula moranensis f. flos-mulionis
Pinguicula moranensis f. orchidioides
Pinguicula moranensis var. alba
Pinguicula moranensis var. caudata
Pinguicula moranensis var. mexicana
Pinguicula moranensis var. neovolcanica
Pinguicula moranensis var. roseii
Pinguicula moranensis var. superba
Pinguicula mundi
Pinguicula nahuelbutensis
Pinguicula nevadensis
Pinguicula nivalis
Pinguicula oblongiloba
Pinguicula orchidioides
Pinguicula parvifolia
Pinguicula pilosa
Pinguicula planifolia
Pinguicula poldinii
Pinguicula potosiensis
Pinguicula primuliflora
Pinguicula pumila
Pinguicula pumila var. buswellii
Pinguicula pygmaea
Pinguicula ramosa
Pinguicula rectifolia
Pinguicula reticulata
Pinguicula rotundiflora
Pinguicula sehuensis
Pinguicula sharpii
Pinguicula spathulata
Pinguicula stolonifera
Pinguicula submediterranea
Pinguicula takakii
Pinguicula toldensis
Pinguicula utricularioides
Pinguicula vallis-regiae
Pinguicula vallisneriifolia
Pinguicula variegata see P. spathulata
Pinguicula villosa
Pinguicula vulgaris
Pinguicula vulgaris f. albida
Pinguicula vulgaris f. bicolor
Pinguicula zecheri