Bejelentkezés

Login to your account

Username *
Password *
Emlékezzen rám

Heliaphora (napkorsó)

 

A Sarraceniaceae családba tartozó Heliamphora-k nevüket a görög helos = mocsár és amphora = korsó szóból kapták. Mindösszesen 16 fajuk, kivétel nélkül dél-amerikai endemizmus1. A gyűjtők inkább Napkorsó néven emlegetik, ami egy félreértésen alapul, ugyanis a tudományos név előtagjánál a görög helios szót értették, ami napot jelent. Helyesen úgy hangzana a nevük: mocsári kürtvirágok vagy korsók.

A Heliamphorák ősi ragadozó növények, melyeknél érdekes levélalakulás figyelhető meg: a levéllemez összehajlik és tölcsért képez, a levélszélek találkozásánál hasadékkal, ami a benne lévő folyadékszintet hivatott szabályozni. Megfigyelt jelenség, hogy a csapdák soha nem telnek meg esővízzel, odacsalogatják a rovarokat, megölik, majd megemésztik azokat. A Heliamphora tatei saját fehérjebontó enzimeket is termel, míg a többi faj baktériumokkal él együtt, melyek helyettük végzik el a fehérjebontás folyamatát.

Érdekes megfigyelés az is, hogy a csapdákban nagyon kevés elejtett rovart találtak, melynek magyarázatát abban látják, hogy maga a rovarvilág is igen szegényes élőhelyükön

Élőhely

Csak Dél-Amerikában honos növénycsalád. 
A Heliamphora fajok élőhelye

Kizárólagos élőhelyük az igen nehezen megközelíthető, 2400 m tengerszint feletti Guyana-i fennsík, melyet Venezuela, Guyana és Brazília határol. Két faj a Venezuela és Brazília által határolt Gran Sabana hegyen él (H. heterodoxa, H. sarracenioides).

Élőhelyükön 600-1000 méter magas táblahegyek között élnek. A helyiek ezeket tepui-nak nevezik. Anyaguk a nagy keménységű kvarc, ezért a szélsőséges időjárásnak sokáig ellenállnak. A tepuikon erős szelek fújnak, állandóan magas a páratartalom, sok a szórt napfény, és rengeteg nedvesség uralkodik. Igen magas a napfény UV sugárzása is. A köveken algák, itt-ott mohák élnek. A szelek és esők mosta sziklákon a talaj nem marad meg, így ezek a növények is a sziklák repedésiben fellelhető igen szűk életterekben fejlődnek. Egyes fajok a hegyek között elterülő mocsaras, füves területeken élnek. A talaj gyakorlatilag nem tartalmaz tápelemeket. A növényzet rendkívül gyér. Társnövényeik közül említésre érdemes a Brocchinia reducta, mely maga is rovaremésztő tulajdonságokkal rendelkezik. A hőmérséklet nappal 18-25 °C, éjjel 5-15 °C körül alakul. A napi rendszerességű esőzések miatt a páratartalom 80-100%.

Ezeken a területeken a Heliamphora-k kisebb csoportokat alkotva élnek, ezzel is védve egymást az időjárás viszontagságaitól. Ez alól a H. tatei kivételt képez, mert inkább kapaszkodó jellegű és más növényekre felkapaszkodva a 4 méteres magasságot is elérheti.

Botanikai történet

George Bentham írta le először a H. nutans-t 1840-ben egy a Sir Robert Hermann Schomburgk gyűjteményéből származó példány alapján. Ezt követően sokáig nem is fedeztek fel további fajokat, míg nem 1931-ben Henry Allan Gleason leírta a H. tatei-t (H. tyleri néven), majd 1939-ben a H. minor-t.

1978 és 1984 között Julian Alfred Steyermark és Bassett Maguire ismét elemezték a korábban (1951-ben) Steyermark által leírt H. heterodoxa-t és további két fajt, a H. ionasii-t és a H. neblinae-t is leírták.

Az újkori időkben számos expedíciót szerveztek a fajok teljes feltérképezése érdekében és főként a német botanikusoknak köszönhetően van ismeretünk a további fajokról (Thomas Carow, Peter Harbarth, Joachim Nerz, Andreas Wistuba).

 

Felépítés

Fűszerű, évelő növények. A legkisebb a H. minor, mely 8-15 cm magas korsókat nevel, a legnagyobb a H. ionasii, melynek akár 50 cm magas korsói kimagasodnak a fűből.

Gyökérzet

Gyökérzetük rizóma jellegű, fejletlen, inkább kapaszkodásra alkalmas.

Levél

Korsóik igen törékenyek, kisebb mechanikai hatásra is összeroppannak.

A fiatal növény csapdái eltérnek a felnőtt növényekétől. Míg az idősebb példányok már az ismert formájú csapdákat nevelik, addig a fiatal növények csapdáinak szája és fedele nem különül el egymástól. Leginkább kis kámzsára hasonlít ilyenkor a csapda bejárata.

Virág

Virágjuk nagy méretű, fehér vagy rózsaszínű. A virágszirmok száma 4-6 lehet. Fajtól függően hosszú virágszárukon 3-6 virágot is nevelnek. Az egyes fajokat sok esetben a virág morfológiája alapján lehet a legbiztosabban megkülönböztetni, mert a porzók száma és mérete eltérő. Egyes feltevések szerint a beporzásukat a gyakori és heves záporok is segítik.

Magjukon kis, fejletlen repítő szárnyakat találunk, mely arra utal, hogy a szél által kerülnek szétszórásra. A fejletlen szárnyak viszont megakadályozzák, hogy az anyanövénytől túl messzire kerüljenek a magok.

Csapda felépítése és működése

A korsók jellege kürtszerű, színük az élénk zöldtől a mély vörösig terjed. A korsók szájának mérete fajtól függően változik, de közös jellemzőjük, hogy a korsó alján egy szélesebb részt találunk. Az elfogott zsákmány emésztése ebben a medencében történik meg. Szinte valamennyi fajnak egy kis kalapra vagy sisakra hasonlító kis fedője van (opercula), mely a korsó fölé hajol. Ez a fedő termeli a rovarok csábítására szolgáló nektárt. Színe fajonként változó, de leginkább piros, vörös ezzel is csalogatva a rovarokat. A legtöbb faj korsóinak belseje lefelé irányuló szőrökkel borított, így a csapdába esett rovarok képtelenek kimászni belőlük.

Az alábbi nevelési tanácsok a növénybarátok által legjobbnak ítélt módszereket írják le, azonban ez nem jelenti azt, hogy biztos módszerek. A növények ettől eltérő körülmények között is nevelhetőek, ezért javasoljuk, hogy próbálkozz bátran. A nevelési körülmények megválasztása során célszerű eredeti élőhelyük adottságait is figyelembe venni.

Nevelés

Az irodalom a nehezen nevelhető növények közé sorolja a Heliamphora fajokat. Ennek oka, az élőhelyének klimatikus viszonyaiban keresendő.

Tavasztól őszig éjjel 6-15 °C, nappal 20-30 °C, télen pedig éjjel 6-15 °C, nappal 20 °C körüli hőmérsékleten érzik jól magukat. Nyugalmi időszakuk nincs, de télen a növekedésük kissé visszafogottabb.

Ültetőközeg

Tartása leginkább a felföldi kancsókák (Nepenthes) nevelése során megszokott viszonyok között a legideálisabb. Ültetőközegük legyen savanyú, laza, jó vízáteresztő képességű. Ültetőközegként használható az 50% tőzeg, 30% kvarchomok, 20% perlit keverék, de jól érzik magukat élő Sphagnum mohába ültetve is.

Kevés fenyőkérget is lehet alkalmazni szükség szerint.

Cserép

A Heliamphora fajok fejlett gyökérzettel rendelkeznek, ezért minimum 8, de inkább 10-12 cm-es cserépben neveljük őket.

Ültetés

Átültetésüket kerüljük, ha csak lehet. Leginkább akkor végezzük el, ha ültetőközegük elhasználódott vagy valami betegség támadta meg. Ilyenkor óvatosan bánjunk vele, mert korsói nagyon érzékenyek, könnyen szétrepednek, összetörhetnek.

Öntözés

Fontos a magas, nagyon magas páratartalom, mely nappal 50-60%, éjjel közel 100% legyen. Ezt az extrém páratartalmat elsősorban floráriumban tudjuk tartani, így célszerű ezeket a növényeket ebben nevelni. Tegyünk be melléjük egy ultrahangos párásítót, de ha vizes tálakkal vesszük körül a növényt, akkor is elegendő páratartalmat érhetünk el egy lezárt floráriumban.

Ha csak lehet, naponta permetezzük a növényeket. Figyeljünk arra, hogy a korsók folyamatosan, félig legyenek vízzel. Öntözése – a többi rovaremésztő növényhez hasonlóan – lágy vízzel (esővíz, desztillált- vagy ioncserélt víz) történjen. Cserepét ne állítsuk vízbe, de folyamatosan tartsuk nedvesen ültetőközegét. Télen elegendő, ha csak nyirkos a talaja.

Elhelyezés

Sok fényt kívánnak. A fajokra jellemző színük is csak ekkor jelenik meg. A nyári, perzselő napfény azonban árthat a növényeknek, ezért ilyenkor mindenképp árnyékoljuk őket. Floráriumban tartott növények esetében is gondoskodnunk kell a megfelelő minőségű és mennyiségű fényről, ezért használjunk kifejezetten növények számára készült neoncsöveket (Osram Fluora, Philips Aquarell, stb.) A fényintenzitás akkor jó, ha növényeinket színesedni látjuk.

Fény

Etetés, tápoldatozás

A növények táplálása nem ajánlott, de ha mégis, akkor legyünk nagyon visszafogottak. Adhatunk neki hangyákat vagy kisebb muslincát, legyet. Túltáplálását kerüljük.

Szaporítás

Szaporításuk egy gyakorlottabb növénybarát számára megoldható, de nem minden esetben vezet eredményre.

 

Generatív szaporítás

Heliamphora beporzás

Heliamphora szaporítása magról

Ritkán alkalmazzák és kivitelezése is nehézkes.

Vegetatív szaporítás

Heliamphora szaporítása tőosztással

A tőosztás esetében fontos megjegyezni, hogy a korsók törékenysége miatt egyrészt nagyon óvatosan kell végezni, másrészt a leválasztott sarjak csak akkor maradnak életben, ha sikerül gyökeret is leválasztani. A leválasztott sarjat ültessük élő Sphagnumba, mert antiszeptikus (fertőzést megelőző) hatású és segít életben tartani a leválasztott növényt. Az így előkészített sarjat tegyük zacskóba és zárjuk le, hogy magas páratartalomban legyen. Tegyük világos, de nem napsütötte helyre. Pár hét múlva, ha növényünk új levelet nevel, akkor biztosak lehetünk a gyökereztetés sikerében és lassan eltávolíthatjuk a zacskót is.

Betegségek és kezelésük

A növények fejlődése során az idősebb levelek fokozatosan elbarnulnak, elszáradnak, elhalnak. Ezeket távolítsuk el, mert a magas páratartalom miatt a különféle gombás megbetegedések táptalajai lehetnek.

 

Környezetvédelem

Mivel ennyire elzárt területeken élnek ezek a fajok, azt gondolhatnánk, hogy nincsenek különösebb veszélynek kitéve. Azonban az ősi, Dinoszauruszi időket idéző kietlen táj miatt egyre erősödik a turizmus. A területeket helikopterekkel érik el és a látványban gyönyörködve, letarolják az élőhelyeket a turisták. További probléma az éghajlat folyamatos változása és az illegális gyűjtési szenvedély is.

Sajnos Guyana és Venezuela belpolitikai helyzete nem teszi lehetővé a szigorú szabályozások bevezetését az élőhelyek megóvása érdekében. Annyit sikerült elérni, hogy csak a terület meglátogatáshoz is több engedélyt kell ma már beszerezni, a gyűjtéshez pedig további minisztériumi engedélyek is szükségesek. Sajnos, a turizmus igen erős gazdasági vonzata miatt egyre másra jelennek meg hirdetések, ahol a kalandra vágyókat a már megkért engedélyek birtokában elrepítik ezekre a területekre. Közben pedig a botanikusokat nem engedik a kutatások folytatására.

Az eredeti élőhelyek fenntartásának egyik lehetséges módja, ha nagyobb kertészetek a növényeket szaporítják, így elégítve ki az egyre nagyobb érdeklődést ezek után a növények után. Sajnos ezen kertészeteknél sem eléggé biztosított, hogy az első növények begyűjtése legális úton történt.

 

Heliamphora alap fajok:

Heliamphora arenicola
Heliamphora ceracea
Heliamphora chimantensis
Heliamphora ciliata
Heliamphora collina
Heliamphora elongata
Heliamphora exappendiculata
Heliamphora exappendiculata f. glabella
Heliamphora folliculata
Heliamphora glabra
Heliamphora heterodoxa
Heliamphora hispida
Heliamphora huberi
Heliamphora ionasi
Heliamphora macdonaldae see H. tatei f. macdonaldae
Heliamphora minor
Heliamphora minor f. laevis
Heliamphora minor var. pilosa
Heliamphora neblinae
Heliamphora neblinae f. parva see H. parva
Heliamphora neblinae f. virdis
Heliamphora nutans
Heliamphora parva
Heliamphora pulchella
Heliamphora purpurascens
Heliamphora sarracenioides
Heliamphora tatei
Heliamphora tatei f. macdonaldae
Heliamphora tatei var. tatei
Heliamphora tyleri see H. tatei
Heliamphora uncinata


  

 

Forrás: internet, Garadnay Sándor