Magyar Rovaremésztő Növény Természetvédő Társaság
MaRoN TT - Hivatalos honlap

Drosera

A harmatfű nemzetség (Drosera) az egyik legnagyobb rovaremésztő növény nemzetség, körülbelül 200 faj tartozik ide, bar ez a szám folyamatosan változik a taxonómiai viszonyok revíziója és az újjonnan felfedezett fajok miatt. Évelő (ritkán egyéves), lágy szárú növények. Levélrozettájuk magassága az 1 cm-től az 1 méterig terjed, fajtól függően. Néhány “mászó” fajuk akar a 3 méteres magasságot is élérheti.

Etimológia

A Drosera név eredetileg a görög droseros szóból ered, melynek jelentése harmat, harmatcsepp. Magyar nevét is ezután kapta: harmatfű. Ez a tentakulumokon található, harmatcseppekhez hasonló, mucinozus folyadékra utal, mely elsődleges szerepet játszik az áldozatok elejtéseben.

Élőhely

Az Antarktisz kivételével minden földrészen megtalálható, de diverzitásának központja Ausztrália, ahol a nemzetség mintegy fele endemikusnak tekinthető. Időszakosan nedves, ritkábban folyamatosan áztatott élőhelyeken él, tipikusan savas közegekben, ahol magas a napsütéses órák száma. Gyakran élnek Sphagnum-mal borított területeken. Ez a mohafaj felszívja a legtöbb tápanyagot a többi növény elől és savanyítja a talajt, így a harmatfüvek előnyt élveznek ezen területeken, míg máshol kompetenciájuk erősen lecsökkent. Tipikus élőhelyeknek mocsarak, dagadómocsarak, lápok, a venezuelai Tepui, az ausztrál Wallum, a dél-afrikai fynbos, de még nedves patakpartokon is megtekinthetőek. A genus nagy fajszáma azonban lehetővé tette, hogy más, atipikus élőhelyekre is elterjedjenek, így néhány fajuk megtalálható esőerdőkben, sivatagos területeken (D. burmanii, D. indica), árnyékos erdotelajokon (queenslandi harmatfüvek).
Afrikában és Dél-Amerikában mintegy 30-30 fajt találhatunk. Érdekes módon, míg legtöbbet kozmopolita nemzetségenként írják le, az arid területekről (mint pl. esőerdők, Polinézia, mediterrán régiók) szinte teljesen hiányzik és fajszámuk igen alacsony a mérsékelt égövi zónában is, mint pl. Észak-Amerika vagy Európa.

A Droserák élőhelye


Európában mindössze három fajuk található meg, D. anglica, D. intermedia és a legelterjedtebb, D. rotundifolia. Néhány átfedő élőhelyen megtalálható ezek hibridje is. Hazánkban egyedül a kereklevelű harmatfű (D. rotundifolia) található meg.


Rendszerezésük
A nemzetség 11 alnemzetségre bontható, ezek többnyire megegyeznek az elterjedési terület szerinti besorolással és így az otthoni tartásnál is figyelembe kell vennünk.

Legismertebb képviselői a Drosera alnemzetségben (D. subg. Drosera), azon belül is a Drosera fajcsoportban (D. sect. Drosera) található. Ezek trópusi vagy mérsékelt övi harmatfüvek, tipikus 5-20 cm átmérő rozettával, melyek többnyire a Föld északi féltekén találhatóak.
Ebbe az alnemzetségbe tartozik még az Ausztráliából jól ismert queenslandi “nővérek”, vagyis a Prolifera fajcsoport (D. sect. Prolifera). Három faj, a D. prolifera, a D adelae és a D. schizandra tartozik ide. Elterjedésük (nevüket is innen kaptak) Ausztrália Queensland tartományának árnyékos erdeire korlátozódik.


Az alnemzetség utolsó fajcsoportját a D. indica komplex és D. hartmeyerorum alkotja (D. sect. Arachnopus), mely trópusi területeken található meg Ausztráliában, Afrikában és Eurázsiában.

Gyakran kedvelt növények az úgynevezett “törpe” harmatfüvek, melyek a Bryastrum alnemzetség (D. subg. Bryastrum) képviselői. Nevüket méretükről kapták, az alnemzetség tudományos elnevezése is “mohaszerűnek” írja le őket Szinte csak Ausztráliában találkozhatunk velük vadon, hobbitartásuk az egész világon hódit A csoport érdekessége, hogy magot ritkán nevel, szaporodásra úgynevezett csíramagokat, gemmaeket nevel a tél közeledtével, melyek módosult levelek a rozetta közepén. Ezek szétszóródva a talajra gyökerezni kezdenek, majd egy teljesen új növényt képeznek.


Hortikulturában ritkábban találkozhatunk az úgynevezett gumós harmatfüvekkel, melyek az Ergaleium alnemzetséget alkotják három fajcsoporttal, melyek morfológiailag is könnyen elkerülhetetlenek Mászó növények (D. sect. Ergaleium), tólevélrózsás (D. sect. Erythorhiza) és a kettő közötti átmenetet képző, néha kúszó (D. sect. Stolonifera) formákat is találhatunk. Elterjedésük Ausztráliára korlátozódik. Közös tulajdonságuk, hogy a száraz évszakot a talajban képzett gumókkal vészelik át, majd a nedves évszakban gyorsan növésnek indulnak. Otthoni tartásuk csak haladóknak ajánlott, speciális életmódjuk miatt több figyelmet igényelnek.



Egy érdekes csoport a gyakran petiolaris komplexnek emlegetett Lasiocephala alnemzetség (D. subg. Lasiocephala). Észak-Ausztráliában találhatóak, ahol sok csapadéknak és erős napfénynek vannak kitéve nyáron, míg telén csak a csapadék mennyisége csökken, a hőmérséklet nem. Morfológiájuk egyedi, a levéllemez kicsi, a levélnyél megnyúlt és nagy mennyiségben borítja szőr, mely a Nap erős sugárzásától óvja a növényt.

A többi alnemzetségbe mindösszesen pár faj található
D.Subg. Arcturia
D. arcturi
D.stenopetala
D.Subg. Coleophylla
D.glanduligera
D.subg. Meristocaulis
D.meristocaulis
D.subg. Phycopsis
D.binata
D.subg. Regiae
D.regia
D.subg. Stelogyne
D.hamiltonii
D.subg. Thelocalyx
D.burmanii
D.sessifolia

Ültetőközeg:

Közel 200 harmatfű fajt ismerünk és ezek különböző csoportokba sorolhatóak, attól függően, hogy milyen az élőhelyük. Ismerünk Ausztráliában élő, kisméretű fajokat (törpe vagy pygmy Drosera fajok), gumósokat, amelyek gumókat nevelnek, mérsékelt égövön élőket vagy szubtrópusi fajokat is. Ezek nevelése esetenként eltér egymástól, vannak speciális igényű csoportok.

A legtöbb kereskedésben, kertészetben vagy nagyobb áruházakban kapható fajok azonban mindegyike a szubtrópusi fajok közé tartozik.

Mint a legtöbb rovaremésztő növénynek, a harmatfű fajoknak is savanyú, tápanyagmentes ültetőközegre van szüksége. A legjobb erre a célra a Novobalt tőzeg, amelyek különféle kiszerelésekben (2 litertől felfelé) lehet kapni minden jobb kertészetben, de nagyobb áruházakban is. A virágföld, orchideaföld vagy tápoldattal-, műtrágyával kezelt ültetőközegek nem felel meg, ezekben a növény rövid idő alatt nem fog csapdákat nevelni és egy idő után el is pusztul.

Öntözés:

Eső-, desztillál- vagy minden nagyobb áruházban, barkácsboltban kapható, illat- és egyéb adalékanyagtól mentes ioncserélt víz a legjobb. A növények tápanyagmentes élőhelyeken élnek, ezért szükséges, hogy se az ültetőközeg, se a víz ne tartalmazzon semmit. A forralt víz csak végszükség esetén használható, ugyanis a benne oldott sóknak csak egy része távolítható el forralással. Ugyan így a kútvíz sem megfelelő, mivel abban is sok oldott lehet.

A fentieken kívül használható még reverz ozmózissal előállított víz, amelyet sokszor akvarisztikai üzletekből lehet beszerezni. A cserepek alatt folyamatosan álljon 1-2 ujjnyi víz, ne hagyjuk soha kiszáradni az ültetőközeget.

Cserép:

A felnőtt növények mérete változó, vannak felfelé növő fajok és rozettát alkotók is, de egy kb. 6-8 cm átmérőjű cserép a legtöbb esetben jól használható. A cserép anyaga legyen műanyag, az égetett cserép lassan átengedi a vizet ezért idővel csúnya lesz, továbbá különféle anyagok oldódhatnak ki belőle, ami káros lehet a növényre (különösen, ha már korábban használt cserépről van szó). A fém edények ugyancsak nem jöhetnek szóba, mert a fémek lassan kioldódnak az edényből.

Elhelyezés:

A rovaremésztő növények alapvetően nem szobanövények, így a harmatfüvek sem. A legjobb, ha a szabadban tudjuk nevelni, ahol a növények erősek, betegségekkel szemben ellenállóak lesznek és nem utolsó sorban, maguk intézhetik a rovarok elfogását. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor keressünk egy lehetőleg déli vagy nyugati fekvésű ablakot és neveljük az ablakpárkányon.

Fény:

Az egyes harmatfű csoportok élőhelyén változatos a fény mennyisége, egyes fajok nyílt területeken, közvetlen napfényben élnek, mások árnyékos területeket szeretik. A szubtrópusi fajok azonban szeretik a sok fényt, ezért sok napsütésre van szükségük. A leveleken megjelenő harmatcseppek is akkor a legszebbek, ha a hideg hajnalt napsütéses nappal váltja fel. Ezért olyan helyet keresünk a számukra, ahol sok, közvetlen fény éri.

Etetés, tápoldatozás:

A növényeket nem szabad tápoldatozni, lombtrágyázni stb., ez a pusztulásukat okozza. Alapvetően etetni sem javasoljuk a növényeket, de a kizárólag szobában nevelt növényeknek alkalmanként (1-2 havonta) adhatunk kisebb méretű (néhány milliméteres) lemezes haltápot. Mindig csak 1-2 levélre tegyünk haltápot, a hirtelen kapott sok tápanyag miatt a növény elpusztulhat. Embereknek szánt élelmiszert ne adjunk a növényeknek.

Teleltetés:

A legtöbb harmatfű fajt nem kell teleltetni, ez alól csak a mérsékelt égövi fajok a kivételek, de ilyenekkel csak haladó növénybarátok találkoznak leginkább. Télen a szubtrópusi növények továbbra is sok fényre van szükségük és ezt a rövid nappalok alatt még egy nyugati vagy déli fekvésű ablakban is nehéz biztosítani a számukra. Ezért, ha csak lehet, alkalmazzunk mesterséges megvilágítást a részükre. Amennyiben erre nincs lehetőségünk, tegyük a legtöbb fényt beengedő ablak párkányára a növényt. Télen ne etessük a növényeket, de a locsolásukról ne feledkezzünk meg.

Vásárlás:

Ma már minden nagyobb kertészetben (Oázis, New Garden stb.) kapható harmatfű, de sokszor nagyobb áruházakban, barkácsboltokban is árusítanak. A legtöbb dísznövény kiállításon is vásárolhatunk növényeket. Ezek a legtöbbször szubtrópusi fajok, esetleg hibridek, ezért a fentiek vonatkoznak rájuk. Mindig csak egészséges, kártevőktől, penésztől mentes növényeket vásároljunk. A boltban vásárolt növényeket ültessük át, amint hazaértünk velük, mert a bolti eladók sokszor nincsenek tisztában vele, hogy savanyú, tápanyagmentes ültetőközegben kell nevelni a növényeket. Sok boltban ugyanúgy tápoldatozzák és csapvízzel locsolják, mint a többi növényt, ez viszont idővel a pusztulásukat okozza.