Bejelentkezés

Login to your account

Username *
Password *
Emlékezzen rám

Állati kártevők

Levéltetvek

A levéltetvek (Aphidoidea) a rovarok (Insecta) osztályába és a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartozó öregcsalád tagjai, melyek a világon mindenütt előfordulnak, de leggyakoribbak a mérsékelt és trópusi éghajlaton. Testhosszuk általában 1,5 - 3 milliméter. Minden fajnak van szárnyas és szárnyatlan alakja is. A szárnyas levéltetveknek két pár szárnyuk van. Szájszervük szúró. Általában csoportokban élnek. Táplálékuk számos növény rügyeinek, friss hajtásainak, leveleinek édes nedve. Ürülékük, a nagy cukortartalmú mézharmat, ami sok apró állat kedvenc tápláléka. Egyes hangyák nemcsak összeszedik a mézharmatot, de meg is "fejik" a levéltetveket, mások pedig egyenesen szimbiózisra lépnek velük, őrzik, terjesztik őket  Az ősszel lerakott peték áttelelnek, rügyfakadás idején kel ki belőlük az első nemzedék, a szárnyatlan ősanyák. Áprilisban ősanyák elevenszüléssel újabb szárnyatlan nőstény nemzedéknek adnak életet. A nyári családalapító anyák (a meg nem termékenyített nőstények) egy-egy napon akár 20 utódot is képesek világra hozni. Hasonló módon több nemzedék is követi egymást, de a szárnyas nőstények aránya egyre emelkedik. A szárnyas nőstények átrepülnek nyári tápnövényeikre, amelyeken a nyári nemzedékek fejlődnek, melyek általában szárnyatlanok. Szeptemberben ismét szárnyas alakok képződnek, melyek párosodnak, majd megszületnek az ivaros egyedek, melyek októberben és novemberben rakják le áttelelő tojásaikat a hajtásokon, a rügyek mellé. A tojásrakó nőstények még a lombtalan fákon is megtalálhatók.  Elszaporodásukra, jelentős kártételükre elsősorban meleg, párás tavaszokon lehet számítani. Szívogatásuk nyomán a levelek torzulnak és a fonák felé sodródnak, a megtámadott hajtások gyengébben fejlődnek, növekedésük lelassul, súlyos esetben megáll. Egyes levéltetvek - például a vértetű (Eriosoma lanigerum) - a növények gyökérzetében is jelentős károkat képes okozni. Jelenlétük könnyen felismerhető, mivel testüket fehér, vattaszerű, viaszos réteg takarja és ez jól látható a károsított növényrészeken is.  Másodlagos kártételként, a levéltetvek által kibocsátott mézharmaton megtelepedhet a korompenész is. Sok növénybetegséget, így például vírusokat terjesztenek.

Levéltetvek egy friss sarracenia hajtáson.

Védekezés, megelőzés

Fontos az agrotechnikai védekezés, a rendszeres gyomirtás, megfelelően levegős korona kialakítása, a fertőzött növényi részek folyamatos eltávolítása és megsemmisítése. Rügypattanás és virágzás közötti időszakban vegyszeres permetezéssel eredményesen védekezhetünk a kártétel ellen. Ne feledkezzünk meg a levéltetvek természetes ellenségeiről sem, amelyek védekezésünk eredményességében segítenek. Felszívódó és kontakt szerek egyaránt használhatók a megelőzésre, illetve kértevő mentesítésre. legalább két kezelés kell az eredményes védekezéshez. (Actara, Decis, Pirimor, Mospilan)


 

Tőzeglégy

Aki hosszabb ideje kertészkedik a lakásban szinte biztosan találkozott már a növények cserepe körül repkedő, bosszantó apró kis rovarral, a tőzegléggyel (Bradysia sp.), leginkább ősz végén és télen bukkan fel, főleg, ha nem változtattunk a nyárihoz képest az öntözési szokásainkon. A legtöbben kellemetlennek tartják a jelenlétüket, amellett, hogy a felnőtt egyedeknek nincs kártétele. Bár kicsik, (kb. 3 mm-esek) viszonylag könnyű őket felismerni: leginkább a cserép környékén találhatóak meg, szinte egész testük feketés, lábaik és csápjaik viszonylag hosszúak, a két elülső szárnyukon pedig Y alakú minta látható. A lárvák áttetszőek, féregszerűek, fejrészük feketés. A talaj felső 5-7 cm-es részében élnek, attól függően, hogy az mennyire nedves. Ugyan megrághatják a gyökereket, de elsősorban gombákkal, algákkal, és a bomló növényi anyaggal táplálkoznak. Sajnos a lárvák gyorsan, 2-3 hét alatt kifejlődnek, bebábozódnak, majd 1 hét múlva megjelennek a felnőtt egyedek, melyek csak 7-10 napig élnek.

 

Tőzeglegyek a Pinguicula levelén.

Védekezés

A legfontosabb és a legkönnyebb teendőnk, hogy csökkentjük az öntözés gyakoriságát és hagyjuk a talaj felső 2-5 cm-ét kiszáradni, ez csökkenti a lárvák túlélési esélyét. Hosszútávon az is segíthet, ha a talajt agyaggolyóval takarjuk, és lehullott növényi részeket mindig összegyűjtjük, illetve ha friss talajba ültetjük a növényt. Érdemes a benedvesített tőzeget és a kókuszrostot mikróban átforrósítani használat előtt, így a peték elpusztulnak.

Ha így sem járunk sikerrel próbáljuk meg gyéríteni a felnőtt egyedeket:

  • Egy műanyag pohárba öntsünk egy ujjnyi almaecetet, majd adjunk hozzá pár csepp mosogatószert és keverjük össze. A poharat fedjük le átlátszó fóliával, amire készítsünk egy kb. 3 mm-es lyukat. Helyezzük el a poharat a növényünk közelében. A tőzeglegyek az almaecet hatására belemennek a pohárba, de kijönni már nem tudnak.
    Másik módszer, ha a szakboltokban kapható sárga csapdákból helyezünk ki a növény közelébe.

  • Tartsunk több harmatfüvet és hízókát, ezek hatékonyan összeszedik a kis tőzeglegyeket.


 

Takácsatka

Megjelenése: Kétféleképpen juthatnak be a gyűjteménybe: behurcolással és a természetből, ugyanis számos faj őshonos nálunk.

Leírása: A takácsatka pirosas színű, kicsi egytized milliméter hosszúságú, ezért majdnem láthatatlan. A növények felületén szívogatnak, igen gyors mozgásúak és nagy tömegük ellenére elég nehéz észrevenni a fertőzést.

Fertőzés tünetei: Általában a növények csúcsán, a friss hajtásokon jelennek meg és szeretik a kis magoncokat is. Szívogatásuk miatt a növény bőre véglegesen elhal, elcsúnyul, deformálódik. Vörösesbarna elszíneződéssel járó hajtástorzulást, illetve a fejlődés leállását okozza. Ha a fertőzést nem vesszük időben észre, s nem védekezünk ellene, a növény is elpusztulhat.

 

Takácsatka fertőzés jele a leveleken.      

A takácsatkák a levéltöveknél, törzs/ág elágazásoknál hálót szőnek.

Védekezés

Engedélyezett szerek: Bio Sect permetező szer 2 % -os oldata, ennek spray változta vagy Flumite 200 0,05 %-os oldata vagy Vertimec 1,8 EC (II) 0,025 %-os oldata. A két védekezési idő között ne teljen el 7 napnál kevesebb és 14 napnál több. A szerek váltogatásával növelhető a védekezés hatékonysága. Az atka gyérítés vegyszermentes megoldása, hogy a növényeket időközönként megfürdetjük (lezuhanyoztatjuk), aminek következtében igen sok atka lemosódik a növényről. Felszívódó és kontakt szerek egyaránt használhatók a megelőzésre, illetve kértevő mentesítésre. legalább két kezelés kell az eredményes védekezéshez.


 

Gyapjas pajzstetű (fehér)

Előfordulása a növényeinken: Más növénnyel hozhatjuk be a gyűjteményünkbe.

Leírása: A gyapjastetűk fehér gyapjas, vattapamacs szerű, 2-3 mm hosszúságú lassan mozgó állatok. Először a növények tövénél, egyes fajoknál a csúcs körül jelennek meg. Később, ha nem védekezünk ellenük, akkor hatalmas mennyiségben elszaporodnak és valósággal kiszívják a növényt, ami persze annak pusztulásához vezethet. A gyapjastetű egy rendkívül agresszív, rejtett módon élő kártevő, a kaktuszgyűjtők réme, ahol a gyűjteményben megjelenik, elég nehezen birkóznak meg vele.

A gyapjas tetvek a kerti növényekben is károkat okozhatnak, de leginkább a szobanövényeket károsítják az őszi-tél eleji időszakban. A gyapjas tetvek a szabadban nem telelnek át, életben maradásuk kizárólag a téli hidegtől védett növényeken biztosított, kaktuszaink tehát kiváló célpontnak számítanak.

Fertőzés tünetei: A gyapjastetvek támadásának első jele a vattaszerű viaszos réteg megjelenése. A ránézésre egyszerűen beteg növényekről figyelmesebb vizsgálatra gyakran kiderül, hogy kiterjedt kolónia károsítja őket. A gazdanövény fokozatosan legyengül, hiszen nemcsak maguk a rovarok károsítják, de a gyapjas tetvek ürülékén képződő korompenész is. A gyapjas tetveket különösen a szürke színű növényeken, vagy a halvány színű, pihés dudorokkal borított kaktuszokon nehéz észrevenni. A gyapjas tetvek kolóniái a növény szinte bármelyik részén megtelepedhetnek. A gyökértetvek a növény gyökereit veszik célba. A kártevők legszívesebben a növényi szervek találkozásánál telepszenek meg.

Jellegzetes gyapjas pajzstetű fertőzés.

Védekezés

Actara, Decis, Mospilan emellett a Confidor nevű szer. A védelemnél nem elsősorban a szer, hanem az alkalmazás módja a döntő. A növény felszínén lévő kártevőket szabad szemmel is láthatjuk, azokat le lehet szedni. A gyapjastetvek eltávolítására használjunk denaturált szesszel vagy rovarölő szer oldatával átitatott vattát egy kis pálcikára feltekerve, vagy fülpucoló pálcikákat. A gyökéren meghúzódó gyapjastetvekkel ne permetezéssel, hanem a növény áztatásával próbáljuk meg felvenni a harcot. Az Actara, Decis rovarölő szerek bármelyikéből készítsünk 1-2 liter permetlevet, és ebbe tegyük bele a talajától letisztított gyökerű kaktuszt 30-40 percre. A növény minden része süllyedjen le a folyadékba. Az áztatás sokkal egyenletesebb hatást biztosít, mint a permetezés, és a növény olyan részeihez is eljut a szer, ahová a hagyományos módszerrel nem. Kezelés után szárítsuk meg alaposan a növényt.


 

Pajzstetvek

A pajzstetvek szipókás rovarok rendjébe tartozó, 1-8 mm hosszúságú állatok, amelyek kizárólag növényeken élősködnek és ehhez az életmódhoz nagymértékben hozzáidomultak. Valamennyi csoportjukra egységesen jellemző, hogy bőrük, főként a hátoldalon bőségesen tartalmaz viaszmirigyeket, amelyeknek váladékából keményebb vagy lágyabb formában védőburok, azaz pajzs épül testük fölé vagy azt köröskörül beburkolja. Szájuk nedvszívásra alkalmas és ennek megfelelően hajszálszerűen megnyúlt. 
Az ivari kétalakúság csoportjukban rendkívül nagyfokú: a tojásból kikelő vagy elevenen született lárva egy ideig szabadon mozgó-életet él, majd a gazdanövény megfelelő helyén letelepedve, fokozatosan építi ki maga fölé pajzsát. Ezalatt a nőstény elveszti csápjait, lábait, szemeit és ennek megfelelően teljesen mozdulatlanná válik vagy csak a növényi szövetekbe mélyedt szipókája körül mint tengely körül képes igen korlátozott, billegő mozdulatokra. A hímek ezzel szemben tokszerű, a nőstényeknél rendszerint jóval kisebb pajzs alatt szárnyas, ritkábban szárnyatlan, szabadon mozgó életre alkalmas szervekkel, ill. függelékekkel ellátott imágókká alakulnak át, amelyek a pajzs alatt mozdulatlanul élő nőstényeket megtermékenyítve elpusztulnak. A megtermékenyített nőstények rendszerint igen sok tojást tojnak, ritkábban eleven, mozgásra kész lárvákat ellenek. Így fejlődnek a kerekpajzsú, a kagylós és a teknős Pajzstetvek, míg a vándor Pajzstetvek nőstényeinek testét inkább csak porszerűen fedi viaszréteg és csak életüknek utolsó szakaszában borítja el teljesen a tojásrejtő zsák hol nemezszerű, hol vattaszerű viaszfonalzata. A vándor Pajzstetvek nőstényei tehát nem mennek át olyan erős átalakuláson, mint az előbbiek. 
A pajzstetvek számos faja él termesztett növényeinken, közöttük több jelentékeny kártevő is. Mivel a Pajzstetvek nagy része egész életét a gazdanövényen éli le, annak felületére rászívódva, növényi részekkel, faiskolai anyaggal könnyen elhurcolható. így jutott be hazánkba a hírhedt kaliforniai pajzstetű, és ezen az úton telepedett meg üvegházainkban is számos olyan pajzstetű-faj, amely melegégövi vagy mediterrán származású és szabadföldi körülmények között egyébként nem tudna Magyarországon megmaradni. 
A hazai kártevő Pajzstetvek főleg a kerekpajzsú Pajzstetű és a teknős Pajzstetűcsaládjából kerülnek elő, a vándor Pajzstetvek inkább csak üvegházakban károsak, a szabadföldön, lágy szárú növényeinken vagy ezek gyökerén élő fajok szerepe jelentéktelen.

 

 

Védekezés

A pajzstetvek elleni védekezés főleg a kemény pajzsot fejlesztő fajok esetében nehéz, mert ezeket a ma rendelkezésünkre álló (1962) védekezőszerek közül, csak a gyümölcsfaolaj és a gyümölcsfa-karbolineum irtja eredményesen. Ezek, akárcsak a mészkénlé, csak a téli nyugalmi időszak alatt használhatók gyümölcsöseinkben (őszi és kajszibarackot, kivéve, amelyek az olajos szereket nem tűrik). A nyári időszakban mozgó lárvák, valamint az üvegházi növényeken élő vándor Pajzstetvek ellen szappanos Nikotinoldattal lehet fellépni. 

Hatásosak még a felszívódó rovarölő szerek, de ezeknél gondolni kell a felszívódás idejére is, addig a kártevők még jobban legyengíthetik a növényt! Minden kezelést meg kell ismételni legalább 2 hét elteltével. Gyümölcsérés időszakában a felszívódó szereket nem ajánlott használni, fokozottan el kell olvasni a vegyszerek használati utasításait! (Actara, Decis, Mospilan)


 

Érdekesség:

 

Bíbortetű:

A bíbortetű, illetve népies nevein bíborbogár vagy pirék (Dactylopius coccus, régebben Coccus cacti) a pajzstetvek (Coccoidea) közé, a Dactylopiidaecsaládjába tartozó rovarfaj. Cochinelle-tetűnek is nevezik. Eredeti hazája Mexikó, ahol a fügekaktuszok (Opuntia) nedvét szívja. Kárminvörös, szárnyas hímje 1,6 mm hosszú; nősténye majdnem félgömb alakú, szárnyatlan, 2 mm hosszú. Mexikóban a bíbortermő kaktusz (Opuntia cochenillifera) parazitája. Itt, továbbá Közép- és Dél-Amerikában, Nyugat-és Kelet-Indiában, Spanyolországban,Algériában, Jáván és a Kanári-szigeteken a bíbortermő kaktuszon és más fügekaktuszfajokon mesterségesen tenyésztik. A nőstények sárga petéket raknak, amikből 8 nap múlva bújnak ki a lárvák, hogy többszörös vedlés után 14 nap alatt fejlődjenek ki teljesen. A hím lárvák viaszfonalakból összeillesztett, hátul nyílt csőben bebábozzák magukat; a bábokból 8 nap múlva kelnek ki a szárnyas hímek; a nőstények nem bábozzák be magukat. Párosodás után a hímek elpusztulnak, a nőstények még két hétig élnek, és ez alatt lerakják petéiket. Mivel a bíbortetvek élete rövid, egy esztendőben négy-öt, olykor hat nemzedékük is kifejlődik. A bíbortetű teste vörös festéket tartalmaz. A Dactylopius coccus Costa rovar nőnemű példányainak szárított testéből áll a kosnil, és ebből nyerik vizes, vizes-alkoholos vagy alkoholos extrakcióval a kármint és a kárminsavat. Engedélyezett élelmiszerfestékként használják E-120 jelöléssel.

Tenyésztése a 19. század első felében, a Kanári-szigeteken öltött óriási méreteket. A szigeteken ma mindenhol látható Opuntia gosseliana fügekaktuszfajt a tetvek táplálékául telepítették be. Miután 1856-ban feltalálták a kátrányból előállítható anilinvörös festéket, a Kanári-szigeteken a bíbortetű-tenyésztők tömegesen tönkrementek, csak a kaktuszok nyertek az ügyön. Napjainkra már csak Lanzarote szigetén tenyésztenek bíbortetűt. Amikor kiderült az anilinfestékek genetikai kockázata és mutagenicitása, ártalmatlanabb volta miatt újra divatba jött, és napjainkban tenyésztése újra felfutóban van.

 

Forrás: wikipedia, gazdabolt.hu, edenkert.hu,